Egy kivételesen jó állapotban fennmaradt fosszília segíti a kutatókat abban, hogy új információkat nyerjenek egy, a közép triász korban élt páncélos hüllőről. A Scientific Reports című tudományos folyóiratban közölt eredmények szerint a fosszília azért rendkívül különleges, mert az állat teljes csontvázát tartalmazza, ami azt jelenti, hogy a kutatók most először jutnak részletes információkhoz az Eusaurosphargis dalsassoi nevű teremtmény felépítéséről és életmódjáról – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A lelet mindössze 20 centiméter hosszú, ami azt jelenti, hogy egy fiatal példány maradványait találtak meg. Az Eusaurosphargis testének nagy részét páncélszerű pikkely borította, és az állat mindkét oldalán tüskék futottak végig, hogy megóvják a ragadozóktól. A ma élő armadilló-gyíkoknak vagy páncélos tobzosfarkú gyíkoknak, amelyek Afrikában honosak, nagyon hasonló a megjelenésük, annak ellenére, hogy nem állnak közeli rokonságban az Eusaurosphargis-szal.
A svájci Davostól délre fekvő Ducanfurgga területén felfedezett lelet nem az első Eusaurosphargis-fosszília, amely a tudósok szeme elé került. A fajról már 2003-ban született tudományos leírás, amely egy Olaszországban feltárt fosszília alapján készült. A leletet halak és tengeri hüllők megkövesedett maradványai mellett fedezték fel, amiből a kutatók arra következtettek, hogy az Eusaurosphargis is vízi élőlény volt.
A most felfedezett példány csontváza azonban nem utal áramvonalas testre, és az állat karjai, lábai és a farka sem módosultak az úszáshoz. Mindez arra utal, hogy a hüllő a legnagyobb valószínűség szerint, amennyire csak tudott, alkalmazkodott a szárazföldi élethez, annak ellenére, hogy a legközelebbi rokonai egytől-egyig a vízben éltek.”Úgy véljük, hogy ez az egyed valahonnan, például a partról belesodródhatott a vízbe, ahol lesüllyedt a tengerfenékre, később betemette az üledék és végül megkövesedett” – mondta James Neenan, az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumának kutatója, aki egyben a tanulmány társszerzője is.
