Lenyűgöző pillanatokat sikerült megörökítenie egy bálnales alkalmával Craig Capehart búvárnak, aki videóra vett egy hatalmas púpos bálnát, amint épp teljes terjedelmével kiugrik a vízből. A látványos bálnaugrást Dél-Afrika partjainál, a Pondoland természetvédelmi terület közelében vette filmre. A fenséges tengeri óriás, illetve ritkán látott mutatványa természetesen nemcsak a búvárt, hanem az internetezőket is lenyűgözte; néhány nap alatt több százezren nézték meg a felvételt.
A hosszúszárnyú, más néven púpos bálnák gyakran tanyáznak a partok közelében, 40 tonnásra és 18 méteresre is megnőnek, és mivel sokszor egészen lenyűgöző ugrásokat hajtanak végre a tengeren, a bálnaleső turisták nagy kedvencei.
A hosszúszárnyú bálna a hideg és sarki tengerek lakója, télen szubtrópusi és trópusi vizekre költözik. Az állatok évente vándorolnak a táplálkozási helyekről a szaporodási helyekre és vissza. A bálnaborjaknak muszáj közel maradniuk az anyjukhoz, hogy megfelelő mennyiségű táplálékhoz jutva elég nagyra nőjenek, mielőtt közösen útnak indulnak a több ezer mérföldre lévő, táplálékban gazdag területekre. Tápláléka között planktonikus rákok (krill), halak és tintahalak szerepelnek. A hosszúszárnyú bálna különféle halászási módszereket alkalmaz: ilyenek a lökéshullámok, melyek a farokcsapások és a felugrás következtében keletkeznek, és ily módon felriasztják a halakat, míg a másik módszer a bálnák által a víz mélyéről kibocsátott buborékok, melyekkel megzavarják a zsákmányt.
Különleges alakú teste van, feltűnően hosszú mellúszókkal; innen ered a magyar neve is. Fején bőrdudorok és bütykök találhatók. A hímek hangja bonyolult „énekekből” áll, melyek 6–35 percig tartanak, alkalmanként egyéb hangokat is kiadnak. Mint más nagy testű rokonai, a hosszúszárnyú bálna vadászását is túlzásba vitték a bálnavadászok, melynek következményeként az állomány 90 százalékkal csökkent. A kihalását az 1966-ban bevezetett bálnamoratórium akadályozta meg. Azóta a faj példányszáma növekedésnek indult, de a halászhálókba való gabalyodás, a hajókkal történő ütközés vagy a hajók és tengeralattjárók által kibocsátott hangok – főleg a szonárok – még mindig veszélyeztetik a fajt.
