Nem véletlen egybeesés az, hogy egyre több pusztító erejű hurrikánnak vagyunk tanúi, a klímaváltozás hatásai már nem nehezen megfoghatóak. Valós időben látjuk azokat, az elmúlt két hét ennek szomorú élő bizonyítéka – hangoztatta Michael Mann, a pennsylvaniai egyetem klímakutatója a négy szokatlanul erős atlanti-óceáni hurrikán, köztük a Harvey és az Irma gyors egymás utáni formálódásáról.
“Az elmúlt néhány évben a tengerek felszínének hőmérséklete globálisan a legmelegebb volt a feljegyzések kezdete óta, a legerősebb hurrikánokat jegyeztük fel mind az északi, mind a déli féltekén, mind a Csendes-óceánon, mind az Atlanti-óceánon, ahonnan a jelenleg is tomboló Irma kialakult” – tette hozzá a kutató. A melegebb tengervíz-hőmérséklet több nedvességet, több csapadékot és erősebb viharokat eredményez.
Idén az első pusztító erejű hurrikán a Harvey volt, amely elmosta Texas államot, majd három nagy erejű formálódott egy időben az Atlanti-óceánon, az Irma, a Katia és a José. A Mexikóra szombat hajnalban lecsapott Katia már trópusi viharrá szelídült. Az Irma felhőfala vasárnap érte el a Florida Keys szigetcsoport déli részét. Az amerikai országos hurrikánközpont (NHC) közlése szerint az Irma felhőfalában óránkénti 215 kilométeres szelet mértek.
A José, amely a Saffir Simpson-skála szerint négyes erősségű, gyorsan halad az Irma nyomában, és jelenleg a karibi térséget tizedeli. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal adatai szerint utoljára egy időben három aktív hurrikánt 2010-ben jegyeztek fel, amikor az Igort, a Juliát és a Karlt nyilvánították hurrikánná erejük miatt.
Gabriel Vecchi, a Princeton Egyetem geofizika professzora szerint az ilyen erős ciklonikus tevékenység annak bizonyítéka, hogy az 1990-es évek közepe óta az Atlanti-óceánon a ciklonok aktív szakaszban vannak annak ellenére, hogy nem minden évben voltak erős viharok. A 2013-2016-os, viszonylag nyugodt időszak a csendes-óceáni El Niño-jelenséggel – az óceán felszínének melegedésével – magyarázható, ez olyan széljárást eredményez, amely nem táplálja hurrikánok kialakulását. Az 1960-70-80-as években szintén alacsony volt a hurrikántevékenység.
“Élénk vita folyik a tudományos közösségben arról, mi okozza az elmozdulást a nyugodt időszakból. Néhányan úgy vélik, hogy a második világháború után az ipari szennyezés felerősödése miatt az Egyesült Államokban és Európában egyre több szennyező részecske került a levegőbe, ami blokkolta a Nap sugarait. Ez az óceánok lehűlését eredményezte, és csökkentette jelentős mértékben a hurrikán tevékenységet” – magyarázta Vecchi.
A légszennyezés az 1980-as évektől csökkenni kezdett egyebek között az amerikai Tiszta levegő-törvény hatására, ami lehetővé tette, hogy több napsugárzás érje az óceánokat, “üzemanyagot” szolgáltatva a vihartevékenységhez. Vecchi szerint a tudósok közötti nagy vita arról szól, mi játszik nagyobb szerepet ebben, a szennyeződés csökkenése vagy az óceáni áramlatok megváltozása. Mindkettőre van bizonyíték, de még nincs elegendő adat arra, hogy egyértelmű választ adhassanak a kérdésre.
