Elpusztult Hubert, a Budakeszi Vadaspark hiúzmatuzsáleme, aki idén ünnepelte 23. életévét, s ezzel feltehetően ő számított kontinensünk korelnökének. A fokozottan védett, Európa vadonjaiból szinte teljesen eltűnt eurázsiai hiúzt a vadaspark szakemberei nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel gondozták. Az állatkertekben és a vadasparkokban a nyugodt, stresszmentes életkörülmények, a folyamatos, szakszerűen megtervezett táplálás és a gondos orvosi ellátás, illetve a természetes ellenségek hiánya miatt az állatok jóval tovább élnek, mint a vadonban.
Hubert 2011-ben érkezett a számára „nyugdíjas szállást” nyújtó Budakeszi Vadasparkba, és ugyan már akkoriban is kifejezetten aggastyánnak számított – hiszen a vadonban egy hiúz átlagosan és legjobb esetben is csupán csak 13 évig él –, a Budakeszi Vadaspark szakemberei óvó figyelmükkel napról napra arra törekedtek, hogy Hubert a lehető legtovább okozhasson örömet jelenlétével a vadaspark közönségének.
A vadaspark munkatársai kiemelt figyelemmel viseltettek a korrekorder Hubert iránt: az előzetesen diagnosztizált mozgásszervi problémái miatt már több éve folyamatos állatorvosi kezelés alatt állt. Vadasparki mindennapjait Hubert rendszeres orvosi felügyelet mellett töltötte, gondos előírás szerint vitaminkeverékeket, porcerősítőt és gyulladáscsökkentőt is „szedett”, hiszen fogazata és csontozata sem volt a régi már. Emellett a kifutóját és a fedett emelvényét is úgy alakították ki, hogy a lehető legjobban védve legyen a zavaró tényezőktől, illetve a hőségtől és az esőtől is, mert a szélsőséges időjárási körülmények bizony igencsak megviselték az öregecske ízületeit.
A korához képest jó egészségi állapotban volt, azonban hirtelen rosszullét lépett fel nála. A roham után, a gyors orvosi segítség ellenére, úgynevezett sokszervi elégtelenség tüneteit mutatta, ami után sajnos már teljesen nem tért magához. A további kezelés kilátástalansága, illetve állatjóléti szempontok miatt az eutanázia mellett döntöttek a vadaspark szakemberei.
Az eurázsiai hiúz
A kifejlett eurázsiai hiúz testtömege 18-38 kg, marmagassága 60-75 cm, testhossza pedig 80-130 cm. Nyáron vörösesbarna, télen szürkés árnyalatú, apró sötét foltokkal pettyezett bundája és jellegzetes szakálla van. Különös ismertetőjegye a fülhegyen található szőrbojt, az úgynevezett fülpamat. Latin neve, a Lynx Lynx, az éleslátásra utal. A sziklás tisztásokkal kecsegtető, háborítatlan, sűrű lombkoronájú erdőket kedveli. Az ember terjeszkedése miatt hazánkban a 20. század folyamán drasztikusan lecsökkent, később eltűnt fajnak is nyilvánították.
Hajdanán egész Európában elterjedt volt, mára veszélyeztetett faj, amely Magyarországon 1988-tól tartozik a fokozattan védett állatok körébe. A 80-as évektől kezdve, a szlovákiai Kárpátokból származó egyedek miatt csupán szórványos hiúz-észleléseket regisztráltak. Jelenleg a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karszton élnek vadon hiúzok, de az ő számuk is csupán 5-10-re becsülhető.
Cikkajánló: Másfél év bizonytalanság után ismét sikerült megfigyelni a Zemplénben élő hiúzt
