Igencsak különös kinézetű denevér rejtőzik Nyugat-Afrika erdős vidékein, melyet meglátva azonnal egyértelművé válik, hogy miért is hívják ezeket a nagy termetű állatokat repülőkutyáknak. A repülőkutyafélék a nagy denevérek alrendjének egyetlen családja, melyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be az erdők ökoszisztémáiban: gyümölcsökkel és a trópusi virágok nektárjával táplálkoznak, s eközben beporozzák a virágokat, székletükben messzire viszik a növények magjait.
Köztük az egyik legérdekesebb kinézetű faj a Buettikofer vállrojtos repülőkutya (Epomops buettikoferi), mely Bissau-Guinea és Szenegál területén, illetve tőlük nyugatra, egészen a kelet-közép-nigériai területekig fedezhető fel. Általában magányosan vagy kis csoportokban lehet őket megfigyelni. Dr. Nicolas Nesi már régóta kutatja repülőkutyaféléket, így számára nem volt meglepő látvány, amikor 2009-ben Nyugat-Afrikában, a doktori disszertációján dolgozva sikerült megörökítenie az egyik legmeghökkentőbb kinézetű példányt, amelyről nem könnyű elhinni, hogy tényleg valóságos.
Dr. Nesi a sokat vitatott képről azt nyilatkozta a The Dodo-nak, hogy ő maga nem igazán lepődött meg a nem mindennapi denevér láttán, mivel régóta foglakozik ezekkel a kivételes élőlényekkel, így tudta mire számíthat az expedíció során, de megérti, hogy sokan azt gondolják, hogy fotómanipulációról van szó. Hozzátette, hogy az általa megfigyelt és megörökített példány egy idős hím volt, igen jellegzetes vonásokkal. E faj esetében egyébként is elmondható, hogy hímeknek jóval nagyobb az orruk illetve a szájuk, mint a nőstényeknek, ráadásul még érdekesebbé teszi kinézetüket a válluk körüli mirigyeknél növő fehér vállrojt.
További példányok:
A legszorosabb értelemben vett repülőkutyák, vagy – amint hosszúra nyúlt arcorruk alapján többfelé nevezik – repülő rókák az általános felfogás szerint a legősibb nagy denevérek, úgyszólván ők alkotják a törzscsoportot. Ezt egyfelől rendkívüli nagy – Madagaszkártól a Seychelleken, Elő-Indián, Ceylonon, Hátsó-Indián s az ottani szigetvilágon át Dél-Japánig, Új-Guineáig, Ausztráliáig s a déli szigetekig való – elterjedtségük, másfelől fajokban és alfajokban való gazdagságuk is bizonyítja (szám szerint mintegy 70) . Közülük a legismertebb az óriás repülőkutya vagy más néven kalong (Pteropus vampyrus).
Elsősorban esőerdőkben és part menti mangrove mocsarakban él. Az egyik legnagyobb testű denevérfaj. Az állat vitorlafesztávolsága 132-150 centiméter, testtömege 645-1092 gramm. A vitorlája lényegesen hosszabb és szélesebb, mint a legtöbb rovarevő denevéré, igen alkalmas a lendületes repülésre; felmelegedés és alvás közben a repülőkutya beburkolózik a több helyen ízülettel ellátott vitorlába. Az, hogy pontosan melyik is a legnagyobb testű denevérfaj, nem teljesen tisztázott. Az óriás repülőkutya mellett az aranykoronás repülőkutya (Acerodon jubatus) és az indiai repülőkutya (Pteropus giganteus) is hasonló méretekkel bír.
