A megmentése érdekében ki kellett emelni a Duna-Ipoly Nemzeti Park bekamerázott fészkében kikelt rétisas fiókát. A fészkénél ugyanis feltűnt egy fiatal hím rétisas, melynek zavarása megváltoztatta a fiókáját egyedül nevelő tojó addigi viselkedését. Zsákmányt már nem vitt fel a fészekbe, a fióka etetései megritkultak, majd teljesen elmaradtak. A tojó rétisas a közelben kialakított etetőhelyről sem vitt fel eleséget a fészekbe. A rétisaspár hím tagjának március 15-én nyoma veszett; nem tudni mi történt vele, de többet nem szállt vissza a fészekre.
A fióka állapota folyamatosan romlott, így a szakemberek a fészekből történő kimentése mellett döntöttek. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szerette volna elkerülni a természeti folyamatokba történő beavatkozást, de a bekövetkezett eseménysor ezt nem tette lehetővé, így állatorvosi körülmények között gondoskodnak a felneveléséről. Amennyiben a fióka mesterséges felnevelése sikerrel jár, úgy később visszaengedik természetbe.
Ezen nagytestű, markáns megjelenésű ragadozó madarunk állománya a század közepén, többek közt a folyószabályozás következtében, erősen megritkult, s kevesebb mint 15 párra csökkent. Mára azonban a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően, több mint 300 költő pár él hazánkban és az állomány növekvő trendet mutat. Bár a faj védelmét hazai és nemzetközi jogszabályok biztosítják, az illegális mérgezések és a szigeteletlen elektromos távvezetékek még mindig tizedelik az állományát. A rétisas fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.
A rétisas (Haliaeetus albicilla) egy életre választ párt magának, a párok a költő- és táplálkozóterületüket (revír) tartják. A fészküket már ősz végétől tatarozzák, a költést olykor már decemberben elkezdik, a fiókák pedig hosszú fejlődés után nyáron hagyják el a fészket. A fiatalok évekig, a párválasztásig kóborolnak. Zavarásra érzékeny faj, ezért a fészek több száz méteres körzete decembertől júliusig teljes háborítatlanságot igényel.
