Két tavat találtak kutatók több mint 500 méterrel a kanadai jégtakaró alatt. Az Északi-sarkvidék kanadai területén talált két félszín alatti állóvízben a maximális hőmérséklet a becslések szerint mínusz 10,5 Celsius-fok, a víznek tehát nagyon sósnak kell lennie ahhoz, hogy ne fagyjon meg. Valószínűleg hasonlóan hideg és sós lehet a Jupiter Európa nevű holdjának felszín alatti óceánja, amelyben feltételezhető az élet jelenléte.
A két tó az északi Nuvanut területen lévő Devon-sziget Devon-jégsapkája radaros vizsgálata során tűnt fel. Az Albertai Egyetem szakértői által vezetett kutatás eredményeit a Science Advances című szaklap aktuális mutatták be.
“Teljesen meglepődtem és kicsit zavarba is jöttem. Határozottan nem jég alatti tavakat kerestem” – mondta a kutatást vezető Anja Rutishauser. Bár egyre gyakoribb, hogy vízrendszerekre bukkannak nagy jégtakarók alatt, a felfedezés azért meglepő, mert a Devon-szigeti jégsapkáról úgy hitték, hogy a talajig be van fagyva a terület. Ezek az első jég alatti tavak, melyeket megfigyeltek a kanadai Északi-sarkvidéken, a becslések szerint egyenként 5-8 négyzetkilométeren terülnek el. A becslések szerint a tavak vize ötször sósabb, mint a tengervíz, így fagyáspontja az édesvízé alatt van.
Más, grönlandi és antarktiszi jég alatti tavakban édesvíz található, melyek a jég aljának olvadásából keletkeznek. Ezeknél a geotermikus hő felszáll az alul lévő kőzetből, a felülről határoló vastag jég azonban bezárja. A kanadai jégtakaró viszont nem elég vastag ahhoz, hogy így szigeteljen. Tanulmányoztak már korábban is sóban gazdag vizet az antarktiszi McMurdo Dry Valleys Taylor-gleccsere alatt, de ezt egy ősi tengeri vízgyűjtő medence táplálta. Ezek a tavak 1200-1700 méterrel a tengerszint felett, egy hegyláncban lévő hosszú medencében találhatók. Hegyvidéki helyzetük ezeket a tavakat a korábbi tengerszintek fölé emeli, sótartalmuk a környező sziklák magas sótartalmának köszönhető.
“Érdekes, hogy minél több helyet vizsgálunk meg, annál több jég alatti tavat találunk. Csakúgy, mint a jégmentes környezetben, itt is hatalmas különbségek lehetnek a tavak típusai és az életterek körülményei között” – mondta Jemma Wadham, a Bristoli Egyetem kutatója.
A kutatók azt feltételezik, hogy a tavak mintegy 120 ezer évvel ezelőtt szakadtak el a környezetüktől. A tudósok szerint egész tóhálózatot rejthet a régió. Fontos kérdés azonban, hogy ebben a környezetben lehetséges-e az élet: ezek a tavak akár nagyrészt izolált mikrobiális életterek is lehetnek.
“Nagy a valószínűsége, hogy ezekben a rendszerekben élet létezhet, de az alacsony hőmérséklet miatt lehet, hogy a biológiai tevékenység nagyon korlátozott” – idézi Alison Murrayt, a nevadai Sivatagkutató Intézetnek szakértőjét a BBC. Anja Rutishauser és kollégái remélik, hogy egy napon lefúrhatnak a tavak vizéig, hogy jobban megérthessék az abban lévő élővilágot.
