A világ legmagasabban fekvő településének lakóit vizsgálja egy kutatócsoport, az orvosok az emberi szervezet alkalmazkodási képességeinek határait akarja megismerni. A francia kutatócsoport azért indul útnak, hogy kiderítsék, hogyan lehetséges az elvileg lehetetlen, vagyis tartósan ötezer méter felett élni. A 14 tudós január végén indul egy hónapos tanulmányútra Peruba, az Andokban elterülő La Rinconada városába – jelentette be a francia egészségügyi kutatóintézet (Inserm).
„Általában úgy vélik, nem lehetséges életvitelszerűen ötezer méter felett tartózkodni, ezt azonban cáfolja a perui város lakossága” – mondták az expedíció sajtótájékoztatóján a kutatók.
Több mint 50 ezer ember él szélsőséges éghajlati viszonyok között La Rinconada mindentől távol eső városában, 5100 méteres magasságban. A lakosok jó része a közeli aranybányában dolgozik. Bár már megszokták a körülményeket, a bányászváros népességének jelentős része még mindig nehezen viseli az oxigén hiányát, az emiatt kialakult betegségeket akarja kideríteni és meggyógyítani az orvoscsoport.
Az Expédition 5300 tagjai a kutatás egy hónapja alatt elsőként végzik el a város lakosságának „alapos genetikai, biológiai, valamint szív- és érrendszeri vizsgálatát”. Azt remélik, az epigenetika területén is új ismeretekre tesznek szert, azaz felderítik, hogyan befolyásolhatják a környezeti tényezők a gének kifejeződését.
Az emberi szervezet az evolúció során az alacsony tengerszint feletti magassághoz alkalmazkodott a legjobban. Minél alacsonyabban vagyunk, szervezetünk annál jobban hasznosítja a belélegzett oxigént. A tartósan nagy magasságban élő népek szervezete alkalmazkodik a változásokhoz, az oxigént szállító vörösvértestek száma megnő, nagyobb lesz a tüdőtérfogat, nagyobb a tüdő diffúziós kapacitása. Ez az alkalmazkodás azonban nem korlátlan, 5000 méter felett csökken az ember alkalmazkodó képessége, hiszen itt az oxigén nyomása már csak 50%-a a tengerszintinek, így az oxigén nehezen jut át a tüdő léghólyagocskáin – olvasható a Magyar Száraz-Andok Kutatási Program oldalán.
A hegyvidéki település a névadó La Rinconada nevű tó, valamint egy gleccser közelében épült fel, amely alatt az aranybánya rejtőzik. A világ egyik legbarátságtalanabb városának népessége az aranyláznak köszönhetően robbanásszerűen kezdett növekedni: míg 2001-ben pár százan éltek a településen, addig 2009-ben a lakosok száma már elérte 30 ezer főt, s mostanra pedig az 50 ezret is meghaladja. Mindannyiukat az arany vonzotta ide, annak ellenére, hogy az áhított gazdagságra szinte semmi esélyük sincsen. Az itt élők a cachorreo néven ismert foglalkoztatási formában dolgoznak, ami azt jelenti, hogy 30 napig ingyen robotolnak, a 31. napon pedig annyi ércet vihetnek el a bányából, amennyit egyedül elbírnak, s ha szerencséjük van találnak benne némi aranyat.
Az aranyat higannyal nyerik ki, amiből ugyancsak rengeteg van a környéken. A környezetvédelemre azonban nem törődnek, így La Rinconadában minden szennyezett, a föld, a víz, a levegő és a hó is. A városban nincs vezetékes víz, csatornarendszer és szemétszállítás sem, az alapvető közszolgáltatásokat csak minimális szinten lehet megtalálni, s a házak jó része bádoglemezekből épült, vagy nincs szigetelése. Az embertelen körülmények ellenére a település továbbra is folyamatosan növekszik.
