Az Aggteleki Nemzeti Park erdős részein éjszaka sem áll meg az élet, a területen élő állatok ilyenkor aktívak igazán. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Szabó Ádám nagyragadozó kutató vadkameráinak legújabb felvételei, melyeken a kifejezetten ritkán észlelhető hiúzok egy-egy példánya figyelhető meg.
A kihelyezett kameracsapdáknak köszönhetően láthatunk egy zsákmányához visszatérő példányt lakmározás közben, és az is kiderül, mi történik akkor, ha egy róka és egy hiúz farkasszemet néz az éjszakában.
Az ember terjeszkedése miatt hazánkban a 20. század folyamán drasztikusan lecsökkent az eurázsiai hiúzok száma, később pedig eltűnt fajnak is nyilvánították. Hajdanán egész Európában elterjedt volt, mára veszélyeztetett faj, amely Magyarországon 1988-tól tartozik a fokozattan védett állatok körébe.
Hazánkban az Északi-középhegység ad lehetőséget arra, hogy egykor eltűnt nagyragadozóink a környező országokból visszatérhessenek. Mind a hiúz, mind a farkas egyedszáma ma már 10 és 20 közé tehető, amely reménykeltő növekedést jelent, de még mindig igen alacsony érték, így az állomány egyelőre nem tekinthető stabilnak.
Az eurázsiai hiúz
Az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) Európa legnagyobb macskaféléje. A sziklás tisztásokkal kecsegtető, háborítatlan, sűrű lombkoronájú erdőket kedveli. Nyáron vörösesbarna, télen szürkés árnyalatú, apró sötét foltokkal pettyezett bundája és jellegzetes szakálla van. Különös ismertetőjegye a fülhegyen található szőrbojt, az úgynevezett fülpamat. Markáns pofáján a szemek egészen elöl ülnek, így lehetővé teszik, hogy az állat egy széles mezőben a térben is lásson. Arcát alulról viszonylag hosszú pofaszakáll keretezi, amely nyomokban más macskaféléknél is látható, de messze nem ilyen kifejezett.
Az eurázsiai hiúz túlnyomórészt éjjel tevékeny, de napközben is lehetnek aktív periódusai, különösen ha éhes, és nincs kitéve üldöztetéseknek. Nappali pihenőjét valamilyen rejtett helyen tölti, ami lehet egy hasadék, barlang, üreg vagy nagyon sűrű bozót, de olykor borz- vagy hódvárakba is behúzódik.
A vadászterület annak minőségétől függően 20-60 négyzetkilométer lehet. Egyetlen éjszaka alatt akár 20 kilométernyi távot is megtehet. Többnyire magányosan jár, territóriumát vizeletének szaganyagával jelöli meg. Jellegzetes, területhű magatartása miatt még ott sem pusztítják túlzottan a zsákmányállatok állományát, ahol nagyszámú populációja él. Nyulakra, rágcsálókra, rókákra és akár őzekre is vadászik, s méteres ugrásokkal veti rá magát a zsákmányra.
