Valószerűtlennek tűnő, parányi élőlényt örökített meg Andreas Kay tudós az ecuadori esőerdő mélyén, ahol a világ talán legkülönösebb kinézetű ízeltlábúja rejtőzik. A Metagryne bicolumnata néven ismert kaszáspókféle meglehetősen aprócska, ugyanakkor igencsak feltűnő jelenség, hiszen feje (pontosabban előteste) leginkább egy kutyára emlékeztet.
A kutató egy tavalyi expedíció során készített felvételeket a különleges faj egyik képviselőjéről, de képei csak most kezdtek világszerte feltűnni egy népszerű twitter-bejegyzés nyomán, s igencsak meghökkentették az embereket.
Lassan 60 évvel azután, hogy Carl Friedrich Roewer felfedezte a ritka kis teremtményt, még mindig nem tisztázott, hogy milyen célt szolgál figyelemreméltó külleme, de valószínűleg a ragadozókat hivatott elriasztani. Tény azonban, hogy az állatot nem vizsgálták széles körben és nagyon kevesen publikáltak róla.
“A fülszerű nyúlványok és a szemre emlékeztető pöttyök azt a látszatot keltik, hogy az aprócska lény nagyobb, mint valójában, ezzel megtévesztve a ragadozókat” – írta Kay egy blogbejegyzésben, hozzátéve, hogy erre azért van szükségük mivel ezek az ízeltlábúak teljesen veszélytelenek, nem rendelkeznek méregmirigyekkel.
Az azonban mindenesetre biztos, hogy képei hűen tükrözik az állatvilág hihetetlen sokszínűségét és azt, hogy milyen különleges élőlények rejtőzhetnek még a vadonban, melyek létezésről még csak nem is tudunk.
A kaszáspókoknak egyébként mintegy 6500 faját ismerjük, de egyes becslések szerint ez a szám meghaladhatja a 10 ezret is. Az Antarktisz kivételével a valamennyi kontinensen megtalálhatók. A csoport hosszú evolúciós múltra tekint vissza, hisz legkorábbi leleteik mintegy 400 millió éves, devon korú rétegeiből kerültek elő.
Vitatott kérdés, hogy a pókszabásúak osztályán belül a kaszáspókok mely rendekkel állnak közelebbi rokonságban. Nevük arra utal, hogy a pókok (Araneae) rendjéhez van filogenetikai értelemben a legtöbb közük.
Valójában azonban testük alapszabása több szempontból eltér a pókokétól: utótestük általában feltűnően és határozottan szelvényezett, az előtest és az utótest között nem figyelhető meg a pókokra jellemző szűkület, hanem széles alappal kapcsolódnak egymáshoz, illetve a kaszáspókok előtestén egyetlen szempár található, a pókokra jellemző 3–4 pár helyett.
Rendkívül hosszú lábakkal különösen hasonlítanak a pókok egyik családjára, az álkaszáspókfélékre, amelyek azonban nincsenek közvetlen és közelebbi rokonságban velük. A kaszáspókok közelebbi rokonait inkább a Novogenuata kládban kell keresni, ahová a skorpiók, az álskorpiók és a rovarpókok tartoznak.
