Havas csodavilággá varázsolta a tél az Fővárosi Állatkertet, az intézmény lakóinak pedig láthatóan nincs ellenére a téli csapadék, boldogan játszanak a hófedte kifutókban. A havazásnak nemcsak azok az állatok örülnek, amelyek őshazájában nagy hidegek szoktak lenni, mint például a jegesmedve, a rozsomák, vagy éppen a szibériai tigris, hanem azok is, amelyeknek természetes élőhelyén csak ritkán tapasztalható, vagy kisebb csodának számít a havazás.
Az állatkertekben sokáig az volt a szokás, hogy a forró égövi állatokat a mérsékelt övi állatkertekben ősszel bezárták egy fűtött állatházba, ahonnan tavaszig tulajdonképpen nem is engedték ki őket. Azonban már a 19. század végén is több állatkerti szakember helytelenítette ezt a módszert. Az áttörés végül a 20. század elején következett be, amikor Carl Hagenbeck, a Hamburg-Stellingeni Állatpark alapítója bebizonyította, hogy a trópusi, szubtrópusi állatok egy része sokkal edzettebb és egészségesebb lesz, ha a tél folyamán is rendszeresen kiengedik őket a friss levegőre, még akkor is, ha a kifutót éppen hó borítja. Az olyan állatoknál, mint az elefántok, a zebrák, vagy éppen az antilopok, azóta is ezt az elvet követik a mérsékelt égövben működő állatkertek. Ennek pedig láthatóan az állatkert kiselefántja, Arun, különösen örül, s hihetetlen lelkesedéssel veszi ki a részét a téli mókázásból.
