Egészséges hangyászsün utód cseperedik a Fővárosi Állat- és Növénykertben, ami igen jelentős szakmai sikernek számít. A világon csak nagyon kevés állatkertben foglalkoznak ezekkel az állatokkal, az pedig még ritkább, hogy szaporítani is sikerüljön őket. Ez még a hangyászsünök őshazájának számító Ausztrália állatkertjeiben is kivételesnek számít, azon kívül pedig csak néhány alkalommal fordult elő hasonló siker.
A jelenleg három hónapos állatot a közönség egyelőre még nem láthatja, mert az első hónapokban különösen fontos, hogy a kölyök a legteljesebb nyugalomban, zavartalanul fejlődhessen. A közönség az állatkert hivatalos honlapján és Facebook-oldalán tekintheti meg a jövevényt.
A hangyászsünök Ausztrálián kívül csak alig két tucat, Európában mindössze tizenegy helyen. A Fővárosi Állat- és Növénykertben már az 1910-es években is foglalkoztak tartásukkal, de folyamatosan 2012-óta láthatók újra Budapesten. Az akkor érkezett pár, Tüske és Böki bemutatásával elsősorban az volt a cél, hogy a tojásrakó emlősök is képviselve legyenek a városligeti intézményben, de bíztak benne, hogy majd szaporítani is sikerül őket.
A hangyászsünök a legkülönösebb állatok közé tartoznak, hiszen emlős létükre nem eleven utódokat hoznak a világra, hanem tojásokkal szaporodnak. Rajtuk kívül az emlősök körében egyedül a kacsacsőrű emlős tojásrakó. A nőstények 22-24 nappal a párzás után rakják le 13-17 milliméter átmérőjű, puha és bőrszerű héjú tojásukat, amelyet az elkövetkező tíz napban ideiglenes képződményként megjelenő hasi költőerszényükben költenek ki.
A kölyök a kikelés után alig 0,4 gramm tömegű. Az anyaállatnak ugyan nincsenek igazi emlői, de vannak tejmirigyei, amelyek közvetlenül a szabadba nyílnak a költőerszény falában. A kicsi a mirigyek által kiválasztott tejet szívogatja. Általában 45-55 napos koráig marad az erszényben, a tüskéi azonban csak azután kezdenek el nőni, hogy kiköltözik addigi helyéről. Kétszáz napos korárára, amikor a tejről végleg átáll a hangyákra és termeszekre, rendszerint már egy kilogrammnál is nehezebb.
A hangyászsünök viszonylag hosszú életű állatok, akár 40-50 évig is élhetnek. A hangyászsünök családján belül négy fajt különböztetik meg a zoológusok. Ezek közül a Budapesten is látható rövidcsőrű hangyászsünt fedezték fel legkorábban.
A tojásrakás oka egyszerűen az, hogy az ősi emlősszerű hüllők és a korai emlősök is – a hüllők többségéhez hasonlóan – eredetileg tojásokat raktak. Ám az emlősök törzsfejlődésének korai szakaszában lépésről lépésre kialakult az elevenszülés képessége, így az emlősök körében ma már ez a szaporodási mód számít általánosan elterjedtnek. A tojásrakó emlősök fejlődési iránya azonban a törzsfejlődés során már nagyon korán, még az elevenszülés megjelenése előtt különvált a többi emlősétől, így ők megmaradtak tojásrakóknak.
A tojásrakáson kívül más ősi jellegzetességeik is megmaradtak. Ilyen ősi tulajdonság például az, hogy a nyakcsigolyákhoz is bordák csatlakoznak, hogy a vállövben hollóorrcsontjuk és köztes kulcscsontjuk is van, vagy az, hogy a szaporító, az emésztő és a kiválasztó szervrendszerek közös kivezető járaton, úgynevezett kloakán keresztül nyílnak a külvilágba. Ezek az anatómiai és élettani jellegzetességek csak a hangyászsünöknél és a kacsacsőrű emlősöknél fordulnak elő, más emlősöknél egyáltalán nem. Viszont a hüllők, illetve a részben a madarak körében általánosnak számítanak. Ősi jellegzetességeik ellenére a tojásrakó emlősök egyáltalán nem számítanak primitívnek. Mind a hangyászsünökre, mind a kacsacsőrű emlősre a különleges életmódhoz való nagyfokú alkalmazkodás jellemző.
Bár a hangyászsünök különféle apróbb bogarakat és azok lárváit, valamint férgeket is fogyasztanak, legfőbb táplálékukat a különféle hangyák és termeszek alkotják. Rendkívül ügyesen ásnak, és erőteljes karmaikkal még a termeszvárak oldalát is képesek felszakítani. Sajátos „csőrük” alakjánál fogva szintén alkalmas a túrásra, ráadásul az állatnak kiváló a szaglása, és még a „csőrön” található elektromos érzékszerv is segíti a táplálék felkutatását. Apró szájukból 15-18 cm hosszú, ragacsos nyelvet képesek kiölteni. Ezzel könnyen hozzáférnek a járatukban rejtőző hangyákhoz, termeszekhez.
