Ritka hun kori kerámiatöredékek és egy egyedülálló, avar kori kemence is előkerült egy Kecskeméten zajló építkezés régészeti feltárása során – derült ki Kovacsóczy Bernadett ásatásvezető régész tájékoztatásából. A Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa elmondta, hogy a Károly Róbert körúton, a tervezett buszforduló területén a 2015-ben végzett próbafeltárást követően néhány hete kezdték el a régészeti megfigyelést. A szakértő kiemelte, ahogy a munkálatok során a különféle kisebb műhelyek nyomai, illetve a gabonatároló vermek alapján egy, a Kr. utáni 4-5. századból származó, késő szarmata kori településrészlet rajzolódik ki.
A nagy mennyiségű leletanyagban néhány igen ritkának számító, a hun korra keltezhető, besimított díszű kerámia töredékei is előkerültek, amelyek “igen pontos keltezőértékkel bírnak” – fogalmazott a régész. Az egyik jó minőségű, finoman fényezett, gyors korongon készült kerámián vélhetően egy stilizált levél bekarcolt mintája látható besimított háttérrel.
A szakember kiemelte, hogy a szarmata objektumok egy részét olyan homokréteg fedi, ami – pusztítás nyomait őrző – nagy mennyiségű hamut is tartalmaz. Ebből a rétegből szórványosan embercsontok is előkerültek: egy alkar- és egy alsó állkapocscsont, valamint néhány borda. Azt egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy a terület egy véletlen tűzvész áldozata lett, vagy pedig támadás következtében pusztult el, de az biztos, hogy bármelyik is történt, emberáldozatot is követelt.
Erre a homokra rétegződve egy késő avar kori, Kr. u. 8. századi településrészlet nyomait fedezték fel. Előkerült egy viszonylag nagyméretű, földbe mélyített épület, vastagon tapasztott padlóval. Szintén az avar kori falu részét képezi az a települési rétegsor, amit egy 10-12 alkalommal megújított kemence környékén sikerült megfigyelniük.
A kemencén jól látható, hogy az elhasználódott tüzelőfelület körül rendszeresen elbontották a boltozatát, majd a törmeléket annak közvetlen közelében terítették szét. A platni megépítését követően rendre újra kialakították a kemence búbját. A használat során egyre vastagodott a tüzelőfelület, mígnem a hosszú évek során 1,5 méternyire növekedett. A jelenség jól bizonyítja az avarok folyamatos jelenlétét a területen – tette hozzá Kovacsóczy Bernadett.
A kemence feltehetően a település elnéptelenedését követően rogyhatott össze, melyet aztán később befedett a futóhomok. A késő avar kor legvégén, a Duna-Tisza közén megindult nagy homokmozgások szinte ellehetetlenítették az életet a területen. Az itt élők nagy száma jelentős állatállományt igényelt. A túllegeltetés miatt azonban felszakadozott a növényzet, és nem volt már képes megfogni a megindult homokot, ami aztán feltehetően a helyieket is elüldözte a településeikről. Ez a homokréteg idővel mindent befedett a területen, így őrizve meg az itt élők felbecsülhetetlen értékű nyomait az utókor számára.
