Az alpesi kőszáli kecskék nagytestű hegyi kecskék. Az Alpok hegycsúcsai közt élnek, ahol a ragadozók nem tudnak hozzájuk férni. Meredek, sziklás területeken élnek, két-háromezer méterrel a tengerszint fölött.
Élelemhiány miatt azonban időről időre kénytelenek elhagyni a biztonságos élőhelyüket. Tavasszal és nyáron a kőszáli kecske az erdőkben és a réteken próbál minél több táplálékhoz jutni. Az első hó beállta előtt fel kell hizlalniuk magukat, tartalékot kell képezzenek, hogy átvészeljék az alpesi telet. Amint beállít a tél, a kecskék visszavonulnak a biztonságot jelentő hegycsúcsok közé.
A többi növényevőhöz hasonlóan a kecskéknek valamilyen módon pótolniuk kell a sót és egyéb alapvető ásványi anyagokat, amikhez a fűből nem jutnak hozzá. Így természetes lelőhelyek után kutatnak, főleg nyáron, amikor a szervezetük a legjobban igényli ezeket. Ebben az időszakban megfigyelhetők, amint sziklás felületeket nyalogatnak, így jutva hozzá az arra kicsapódott sóhoz.
A gátak nagyon értékes só és ásványi anyag lelőhelyek. A gátfalak betonból készülnek, aminek a kezelési eljárása folyamán egy kalcium-alumínium tartalmú ásvány, az úgynevezett ettringit jön létre. A gátfal betonjának húsz százaléka ebből az anyagból áll.
Kizárólag a kőszáli kecskék képesek hozzáférni ehhez a tápanyagforráshoz. Mivel kiválóan másznak, fölkapaszkodnak a meredek, szinte függőleges gátfalon a téglák kiszögelléseit használva, hogy lenyalogassák az ettringitet a falfelületről. Hihetetlen magasságokba képesek fölkapaszkodni hasított patáik segítségével.
Az észak-olaszországi Cingino gát az egyik, de nem az egyetlen ilyen hely, ahol megfigyelhetők a kecskék gravitációt meghazudtoló mutatványai. Ez a viselkedésforma szintén észlelhető a lombardiai Barbellino gáton, valamint a Lago della Rossa gáton a Piemonte tartománybeli Valli di Lanzioban.
