A magyar egészségügy helyzete hosszú évtizedek óta mindennapos téma a közéletben. Bár a dolgozók, az ápolók és az orvosok többsége minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a betegek a lehető legmagasabb minőségű ellátást kaphassák probléma esetén, azonban sajnálatos módon ők is csak addig nyújtózkodhatnak, ameddig emberségük és az adott intézmény financiális lehetőségei engedik. Mert nem az orvos nem szeretne megoperálni vagy meggyógyítani minket mielőbb, a probléma sokkal inkább ott kezdődik, hogy nincs hol és nincs mivel kezelni a pácienseket, de óriási probléma egyre többször az is, hogy nincs megfelelő szakorvos sem, aki segíteni tudna.
Romokban a magyar egészségügyi modell
A fenti problémák hátterében a hazai egészségügyi rendszer hiányosságai állnak, hiszen egyre tisztábban látható, hogy az évtizedekkel ezelőtt bevezetett megoldás mára fenntarthatatlanná vált, aminek az oka számtalan tőről fakad, de alapvetően két főbb problémaforrást kell kiemelni a sorból.
- Az első az egészségügyi dolgozók elvándorlása, aminek jóvoltából nem elég, hogy állandó az orvos- és ápolóhiány – hiszen néhány kilométerrel nyugatabbra lényegesen jobban kereshetnek a szakmájukban –, de mindemellett egyre kevesebb az igazán tapasztalt szakorvos is, akiktől a kezdő praxisú doktornövendékek tanulhatnának vagy tanácsot kérhetnének.
- A probléma másik alapját pedig a financiális nehézségek adják, melyek évről-évre egyre nagyobb gondot jelentenek itthon. A KSH legutóbbi adatai szerint 2019-ben először csökkent a GDP 7 százaléka alá az egészségügyi kiadások mértéke, melynek 4,8 százalékát adja az állami költségvetés, a maradékot pedig a betegek által befizetett társadalombiztosítás.
Már utóbbi arány is jól mutatja, hogy a lakosság biztosításai képtelenek elegendő keretet biztosítani a magyar egészségügyi rendszer fenntartásához, vagyis mielőbb drasztikus változtatásokra lenne szükség. Ezek a változások azonban a háttérben már el is kezdődtek, hiszen manapság nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is egyre több magánklinika létesül, melyek évről-évre dinamikusan növekvő betegszámmal büszkélkedhetnek.
Egyre többen választanak magánrendelést
Ennek az oka pedig leginkább az, hogy az emberek gyakran inkább kifizetnek néhányezer forintot azért, hogy előbb sorra kerülhessenek, és mielőbb megvizsgálják őket, ami annak ellenére is különös, hogy a magánrendelők többségében gyakran állami orvosokat és nővéreket találhatunk, akik máshol is dolgoznak. Hogy miért nincs idejük akkor állami finanszírozásban ellátni a betegeket? Mert egyrészt túl sok a beteg, másrészt pedig a kérdéses intézmények többségében gyakran nincs elég pénz arra, hogy elvégezzenek bizonyos beavatkozásokat vagy vizsgálatokat.
A járóbeteg-szakellátás nagy általánosságban gond nélkül üzemel az ország legtöbb régiójában, egy-egy röntgenfelvételre sem kell heteket várniuk a betegeknek, ha viszont egy komolyabb képalkotó felvételre van szükségünk, a várakozási idő akár hónapokra is rúghat, míg a specializált műtéteket – például egy térdprotézis beültetését – sokszor több éves várólisták előzik meg.
„Márpedig vannak esetek, amikor a betegek nem tudnak várni, hiszen szükségük van egy gyors CT-vizsgálatra, esetleg a munkájuk megtartása, netán a normál életkörülményeik fenntartása miatt egy operációra, amiért ilyenkor hajlandóak kifizetni is, csakhogy mielőbb sorra kerülhessenek.” – jegyzi meg Farkas Levente, az Oktogon Medical Center tulajdonosa.
A magánklinikák előnyei
Az állami egészségügyi rendszer miatt a magánklinikáknak még mindig nagyon sok ellenzője van itthon, azonban egyre többen látják be, hogy vannak helyzetek, amikor megkerülhetetlen egy ilyen rendelés felkeresése. Míg egy megfázás vagy recept felírása, esetleg valamilyen általános vizsgálat esetén nyilván jó választás a háziorvos vagy valamelyik járóbeteg-szakellátás is, addig más esetekben a gyorsaság, a magasabb minőségű szolgáltatás, valamint a nagyobb diszkréció mindennél fontosabb lehet.
Ezek ugyanis határozottan a minőségi magánklinika ismérvei közé sorolhatók. A legfontosabb mindközül általában a gyorsaság. Ha valaki problémát észlel az egészségében, az nem két-három hónap múlva szeretné elvégeztetni a diagnózishoz elengedhetetlen vizsgálatokat, hanem minél előbb. Egy magánrendelés esetén akár már másnap ott lehetünk egy tapasztalt szakorvos kezei között, ha pedig jól felszerelt magánkórházat választottunk, akkor az összes szükséges beavatkozást és diagnosztikai eljárást helyben el lehet végezni ahhoz, hogy betegségünk feltérképezésre kerüljön.
Az igazán jó magánklinika az, ahol saját steril műtő is a páciensek rendelkezésére áll. Sajnos itthon még egészen kevés azoknak a magánkézben lévő intézményeknek a száma, ahol van megfelelő helyiség az operációkhoz, méghozzá a kapcsolódó előkészítő- és elfekvő szobákkal karöltve. Az ilyen kórházak gyakran még tovább tudják csökkenteni az operációkhoz kapcsolódó várólistákat, így ideális esetben a diagnózistól számított néhány napon belül elvégezhetik a szükséges beavatkozásokat.
Ezen felül egy magánrendelőben mindig sokkal magasabb minőségű szolgáltatást kapunk a pénzünkért cserébe, általában nem elhasználódott régi, hanem minden téren modern és új gépek segítik gyógyulásunkat. Mindeközben az orvosok nagyobb figyelmet tudnak szentelni a pácienseknek, akik nem halmozódnak a váróban, tehát sokkal nagyobb diszkréció mentén folyhatnak le a vizsgálatok, miközben mindig időre érkezünk, így nem kell szabadságot sem kivennünk a munkahelyünkön.
Ezek a tényezők összességében mind hozzájárulnak ahhoz, hogy itthon egyre népszerűbbek a magánklinikák, amire már a piac is reagált azzal, hogy gombamód szaporodnak az efféle intézmények – különösen a fővárosban és a nyugati határ mentén.
