A Jáva keleti részén elterülő vulkáni vonulat lábánál cukorrépát termesztenek, amelyet helyi gyárakban dolgoznak fel. A cukor előállítása során a tisztítási folyamatban kénes savakra van szükség, amelyekhez a nyersanyagot a Jáva keleti részén emelkedő egyik tűzhányóból nyerik ki. A 2386 méter magasan fekvő Kawah Ijen kráteréből kitörő gázokból magas tisztasági fokú, világítóan sárga kén csapódik le. A krátert csak a 18.század végén fedezték fel, azóta már többször is kitört, a vulkán tehát korántsem veszélytelen.
A tűzhányó kráteréhez a sűrű trópusi erdőt átszelő igen meredek gyalogösvény vezet fel. A kráter belsejében 250 méteres, rendkívül meredek út vezet le ahhoz a helyhez, ahol a sziklahasadékokból gyakran 300 fokot is elérő sűrű fumarola gőz gomolyog. Kihűlésekor a kén narancssárga folyadékká sűrűsödik, majd szilárd sárga kéreggé dermed. Az idők folyamán hatalmas kéntömeg jött így létre. Az itt található ként veszélyes és borzalmas körülmények között termelik ki a bányászok.
A munkások többsége csak a szájuk elé kötött nedves kendővel védekezik a szélcsendben kibírhatatlanul maró gőz ellen, amely elhomályosíthatja a látást, és nehézzé teszi a légzést. A Kawah Ijen vulkán kénbányászai az életüket kockáztatják, mert a tóból bármikor mérges gázbuborékok törhetnek fel. Legutóbb 1989-ben történt ilyen szerencsétlenség, akkor huszonöt munkás fulladt meg. A Kawah Ijenen kétszáz teherhordó dolgozik, ők szedik össze, rakják kosarakba és szállítják el a bányászok által letört rögöket. Egy fa- vagy bambuszrúdra két fonott kosarat rögzítenek és hatvan-hetven kiló szént cipelnek le a krátertől.
Az üzemben a ként először megtisztítják, vagyis újraolvasztják, szűrik és hűtik. Nemcsak cukorgyáraknak adják el, hanem például kaucsukvulkanizálásához és színezőanyagok valamint gyógyszerek előállításához is használják.
