India északkeleti területe a Föld egyik legcsapadékosabb helye, ám a régió nemcsak emiatt figyelemre méltó, hanem ősi tradíciói és gyönyörű természeti látnivaló miatt is. Az itt elterülő Meghálaja állam buja erdeinek mélyén különleges hidak ívelnek át a sebes sodrású hegyi folyók felett. A Khasi népcsoport hozta létre azokat a mesébe illő természetes hidakat, melyekhez az indiai fügefák (vagy gumifák) rugalmas gyökereit és a bételfa törzsét használják.
A bételfa törzsét átfúrják és ezen keresztül vezetik át a gyökereket, így megakadályozva, hogy azok szerteágazzanak. A híd ezáltal a megfelelő irányba halad, s ha átér a túloldalra, ott legyökerezik és tovább folytatja a növekedést. A bételfa törzse és a köré fonódó gyökerek közé olykor lapos köveket raknak, amik megnövelik a híd teherbírását. Nagyjából 15 év alatt éri el azt a méretet, hogy az emberek átsétálhassanak rajta.
Míg a hagyományos hidak az évek múltával gyengülnek, ezek a természetes hidak egyre erősebbek lesznek, a legidősebbek több mint 500 évesek. A gyökérhidak hosszúsága elérheti a 100 métert, és a legerősebbek 50 ember súlyát is elbírják. Habár a különleges tradíció még ma is él, az elmúlt negyed évszázadban egyre kevesebb ilyen híd készül.
