Chenonceau-i kastély Franciaország középső részén, Indre-et-Loire megyében, Chenonceaux községben található. „Hat hölgy kastélyának” is szokták nevezni, mivel hat híres nő hatott történetére és építészetére. Az első hölgy mindjárt az építtető, Catherine Briconnet, akinek férje, Thomas Bohier fontos tisztséget töltött be több király mellett, s 1512-ben került tulajdonába a terület. Az építkezést feleségére bízta. Catherine lebontatta az itt álló régi erődítést, és egy malom helyére, a folyó szigetecskéjére építtette a várat. A haláluk után II. Henrik, a királyi kegyencnőnek, Diane de Poitiers-nek adta. Ő építtette a folyó felett a hidat, s nagy pénzért csodás kertet alakíttatott ki a kastély bejárata előtt. Henrik és barátai gyakran vendégeskedtek itt.
Amikor Henrik meghalt a felesége Medici Katalin azonnal elkobozta a kastélyt. A királyné építtette azután a híd fölé a kétszintes épületet, a galériát, és a másik oldalon új kertet alakított ki. A negyedik nő a kastély történetében III. Henrik özvegye, Louise de Lorraine volt. Az özvegy királyné ide vonult vissza férje halála után, s egész hátralévő életében őt gyászolta. Nemcsak a függönyöket, a bútorhuzatokat cseréltette feketére, hanem még a plafont is erre a színre festette szobájában. A kastély azután sok kézen ment át, míg a XVIII. században Dupin tábornok birtokába került. Az elegáns és művelt Madame Dupin az ötödik hölgy a kastély hányattatott történetében, a kor szinte minden jelentős művésze, írója megfordult nála. Fia mellé Rousseau-t fogadta nevelőnek, aki az ifjú épülésére írta meg híres művét, az Émile-t. Dupin asszonyt olyannyira szerette a környék népe, hogy a forradalom idején sem neki, sem a kastélynak nem esett bántódása. A hatodik hölgy, Madame Pelouze 1864-ben vette meg az akkor már meglehetősen elhanyagolt épületet, hatalmas összegeket áldozott rendbehozatalára. Napjainkban, a kastély magántulajdonban van, de látogatható, berendezését a műemlékvédelem közreműködésével alakították ki.
