Ólom, kadmium, higany, piszkos levegő és radioaktivitás: vannak helyek a Földön, ahol az emberek pokollá tették saját környezetüket – és egyúttal beteggé saját magukat. A Blacksmith Institute nevű amerikai környezetvédő szervezet nemrég összeállított egy listát, melyen a világ legszennyezettebb helyszíneit rangsorolták.
A nem túl előkelő listába való bekerülés egyik kulcsszempontja volt az intézet vezetője szerint, hogy milyen típusú káros anyag uralja a térséget. A legsúlyosabb rongálást a nehézfémek – az ólom, a króm és a higany -, illetve a makacs organikus anyagok okozzák. Az érintett helyeket az ipari kizsákmányolás, a gondatlan szemétlerakás vagy az ipari balesetek következményeinek eluralkodása tette veszélyessé. Egy tanulmány szerint egyes városokban a fentiek következtében a várható élettartam olyan, mint a középkorban, és “természetesek” a különböző születési rendellenességek.
Az Egészségügyi Világszervezet 2006-ban közzétett jelentése szerint a környezetszennyezés évente 13 millió ember halálát okozza, és világszerte mintegy 1 milliárd ember betegségének kialakulásában játszik fontos szerepet. A fejlődő országokban a halálozási okok közti előfordulása a 20%-ot is megközelítheti. A listában szereplő helyszíneken a talaj, a levegő, vagy a víz szennyezettsége olyan fokú, hogy az ottani lakosok igen magas kockázatnak vannak kitéve, hogy rákot, súlyos tüdőfertőzést kapjanak, vagy fogyatékos gyerekeket nemzzenek.
A Blacksmith Institute egyébként éppen a fejlődő országok szennyezett területeinek megtisztítására specializálódott, és bár széleskörű tudományos segítséget kapott a lista összeállításához, mivel egyes fejlődő országokból nem álltak rendelkezésre egészségügyi adatok, a listát rangsor nélkül adták közre.
Csernobil, Ukrajna
1986. április 26-án robbanás történt a csernobili atomerőmű négyes blokkjában. A baleset során felszabadult sugárzás százszor akkora volt, mint a Hiroshimára és Nagaszakira ledobott atombomba által okozott sugárzás. Csernobil azért került fel a listára, mert a robbanás helyszínének 30 kilométeres körzete a mai napig lakhatatlan. Az atomerőműben egyes becslések szerint több mint 100 tonna urán, plutónium és egyéb radioaktív anyag maradt őrizetlenül, amik egy esetleges újabb baleset következtében további károkat okozhatnak. A sugárzás több mint 5,5 millió embert érintett, és több ezer gyermeknél diagnosztizáltak pajzsmirigyrákot a robbanást követően. A környéket és élővilágát újra vissza kellene állítani korábbi formájába, de mindez töménytelen mennyiségű pénzbe kerülne – a listát készítő szervezet szerint több száz milliárd dollárba. Ehhez képest húsz évvel a katasztrófa után is teljes kihaltság honol a területen.
Dzserzsinszk, Oroszország
Dzserzsinszk városa az orosz vegyipar egyik legfontosabb helyszíne. Egészen a hidegháború végéig ez volt a kémiai fegyverek gyártásának központja, ahol 1930 és 1988 között a feltételezések szerint közel 300.000 tonna vegyi hulladékot számoltak fel szakszerűtlenül. A gondatlan kezelés fatális következményekkel járt: 190 mérgező vagy a környezetet veszélyeztető anyag került a talajvízbe, és számos anyag ezek közül – melyek részben a vegyi fegyverek gyártásának melléktermékeiként keletkeztek – az Oka folyóba is eljutott, amely a közeli Nyizsnyij Novgorod városának egyik ivóvízforrása. A környezetvédelmi jelentés szerint összesen 300.000 ember esetében okozhatott kárt a szennyezés. Dzserzsinszkben a férfiak átlagos életkora 42, a nőké 47 év.
Bajos de Haina, Dominikai Köztársaság
A Bajos de Haina nevű kikötőváros lakóinak vérében számos vizsgálat ijesztő mennyiségű ólmot mutatott ki. Nem csoda, miután egy akkumulátorok gyártásával és újrahasznosításával foglalkozó üzem az egész környéket beszennyezte a mérgező és környezetre veszélyes ólommal. A gyárat azóta üzemen kívül helyezték, és egy másik helyre költözött – a szennyezést azonban nem lehet átköltöztetni, így az ma is súlyosan károsítja az ott élők egészségét. Egy helyi felmérés 100 ppm-es ólommennyiséget mutatott ki a lakosság körében (a normális szint 10-20 ppm lenne). A mérgezéssel született embereknél születési rendellenességeket, látászavart, tanulási és személyiségzavart tapasztaltak. Hogy mikorra szabadul meg a lakosság teljes mértékben a szennyezettség alól, egyelőre kérdéses, de az biztos, hogy nem egykorán. A tisztítási akciók egyelőre még csak a kezdeti szakaszban vannak.
Kabwia, Zambiai Köztársaság
A Zambiai Köztársaság második legnagyobb városa, Kabwia is ólomszennyezés alá került. 1902-ben óriási ólomlelőhelyet fedeztek itt fel, amire akkor még szinte áldásnak tekintett a lakosság. Az ólmot rejtő vasércet azonban leolvasztották, majd a nehézfémeket az ólomporral együtt szépen hagyták megülepedni a talajon. Ugyan a bányában és az olvasztóüzemben már megszűntek a munkálatok, egy olyan város maradt hátra, melynek talaja és vízforrása erősen ólomszennyezett. Az itt élő lakosság vérében lévő ólomkoncentrátum legalább a duplája a normális értéknek. Ezen kívül a kadmium is súlyosan szennyezi a környezetet és az emberek egészségét. A város rehabilitálása érdekében a Blacksmith Institute létrehozott egy helyi szervezetet, a Világbank pedig 20 millió amerikai dollárt adományozott az akcióra.
La Oroya, Peru
A gazdag kőzete La Oroya városát egész Peru legfontosabb bányaközpontjává tette. Az ólom, a réz, a cink és az ezüst mind megtalálható a település közelében. Egy 1999-ben az egészségügyi minisztérium által végzett kutatás szerint az itt cseperedő gyerekek 99 %-a esetében az átlagos ólommennyiség többszörösét mérték a vérben. Cink, kén-dioxid és réz szennyezte a környezetet, arzén és kadmium került a talajba. A környezetvédő szervezet szerint kijelenthető, hogy mind a 35.000 lakosra nézve súlyos károsodást jelenthet saját élőhelyének környezete.
Linfen, Kína
Valószínűleg sehol sem rejt annyiféle természetre káros anyagot a talaj, mint a kínai Linfenben. A Shanxi tartományban található nagyváros környezete többek között arzénnal, ólommal, szén-monoxiddal, nitrogénoxiddal, valamint különböző szerves anyagokkal szennyezett. Linfen Kína óriási és még mindig felfutóban lévő széniparának jelentős centruma, ahol a környezetvédők szerint számos illegális és ellenőrizetlen bánya és acélüzem látja el a környéket fertőző anyagokkal, többek között kátránnyal szennyezi a vizet. A parasztok így például nem tudják megművelni földjüket, és ivóvíz is csak napi néhány óra erejéig áll rendelkezésre. A levegőben is számos káros vegyi anyag mutatható ki, az orvosok egyre gyakrabban diagnosztizálnak a helyi kórházakban bronchitist, tüdőgyulladást vagy tüdőrákot, számos gyermeknél pedig ólommérgezést. Az arzénnal fertőzött vizet a szennyezés ellenére is sokan fogyasztják.
Mailuu-Suu, Kirgizisztán
A kirgiz Mailuu-Suuban tucatnyi salaklerakóhely található ma is elszórtan, miután korábban, 1946 és 1968 között uránércet előállító üzem működött a helyszínen. Ma 1,96 millió köbméternyi radioaktív hulladék maradt hátra a bányászati termelésből. A sugárfertőzés Közép-Ázsia egyik legtermékenyebb vidékét és egyben legsűrűbben lakott területét veszélyezteti. Amennyiben nagyobb mennyiségű sugárfertőzött hulladék kerül a Mailii-Suu folyóba – mint ahogyan az 2006 áprilisában történt -, a Ferghana-völgyben százak, akár ezrek is fertőződhetnek az ivóvíz által. A sugárzás tehát igen magas ezen a területen: a tudósok magas radonkoncentrációt mértek, és a radioaktív urán és gammasugárzás mértéke is elég nagy ahhoz, hogy az itt élők életét, valamint a természeti környezetet veszélyeztesse. Mailuu-Suu városában kétszer annyian szenvednek rákban, mint az ország többi részében.
Norilszk, Oroszország
Fekete hó, kénes levegő, a helyi várható élettartam pedig átlagosan tízzel kevesebb, mint az amúgy sem túl magas országos átlagé – Norilszk környéke korántsem a legvonzóbb vidéke Oroszországnak. Az ország legészakibb városa és egyben Murmanszk után a második legnagyobb település a sarkkörtől északra elképzelhetetlenül nagy szennyezettségtől szenved. A 134.000 lakosú városnak csak a legkisebb gondja a kén-dioxid. Rádioaktív stroncium-90 és cézium-137 is található a levegőben. A nehézfémek mellett finompor, nitrogén-dioxid, a szén különböző oxidjai és fenolok fokozzák a környezet vegyi fertőzöttségét. Norilszk 1935-ben kényszermunkatábor helyszíne lett. Ma ez a világ legnagyobb, nehézfém kiolvasztására szolgáló komplexuma. Az azóta privatizált cég a világ nikkelkészletének egyharmadát állítja elő. 2001 novembere óta Norilszk egyike Oroszország 90 zárt településének, melybe idegeneknek tilos a belépés, és melyet szigorú kontroll övez.
Ranipet, India
Ugyan az indiai Ranipet amolyan közepes méretű település, az itteni szennyezettség sokkal több embert érint, mint a helyi lakosság. Egy, a bőrcserzéshez szükséges vegyi anyagokat előállító üzemnek köszönhetően 3-5 méteres ipari hulladék halmozódott fel összesen két hektáron. A környék földművesei panaszkodnak a szennyezett vízre, amivel öntözniük kell a földjüket, és amely a bőrrel érintkezve gennyes, fájdalmas sebeket okoz. A legnagyobb aggodalomra a Ranipet városa alatt található víztároló állapota ad okot. A mérgező anyagok ugyanis ide is beszivárognak, így a fertőzött víz a folyómenti Chennai nagytérség teljes lakosságát érintheti: 3,5 millió embert 150 kilométeren. 1996-ban bezárták a gyárat, jelenleg pedig két kutatóintézet dolgozik azon, hogy az ipari terület környezetét újra környezetbaráttá tegyék.
