Az egyik legkülönösebb kinézetű mélytengeri állat minden bizonnyal a horgászhal, mely egyben az állatvilág egyik legfurcsábban szaporodó élőlénye is. A hím horgászhal, mely méretét tekintve körülbelül az ötvenede a nősténynek, erősen beleharap a nőstény testébe, és élete végig ott is marad, tulajdonképpen parazitaként rácsatlakozik.
A hím horgászhal egyedüli funkciója a megtermékenyítés, és olyan fejletlen, hogy ha nem talál egy nőstényt, amelyre ráakaszkodhat, akkor elpusztul, mert önállóan még táplálkozni se képes. Ennek megfelelően az egyedüli fejlett testrésze a szagló-, és néhány faj esetében a látószerve, mert ezekkel találja meg a nőstényt.
A hím a közös keringési rendszeren keresztül jut táplálékhoz, s ez az állapot aztán egészen a nőstény elpusztulásáig fenn is marad. Olyan enzimet bocsájt ki, amelynek hatására gyakorlatilag összeolvad a nősténnyel, és bármikor ellátja spermával, amikor készen áll az utódnemzésre. Egyes fajok nőstényein akár több hím is csünghet, jellemzően 4-6 darab, ezek azok a „kidudorodó nyúlványok” melyekről korábban nem tudták mik is lehetnek.
A horgászhalalakúak rendjén belül a különböző fajoknál vannak eltérések, de a legtöbben hasonlóan szaporodnak. Olyan horgászhalféle is van azonban, amelynél egyáltalán nem jellemző ez a szaporodási módszer: ilyen a púpos horgászhal, mely esetében hím úgyszintén jóval kisebb a nősténynél, azonban nem élősködik rajta.
Ezen horgászhalfaj nősténye 18-20 centiméter, a hímje pedig általában csak 2,9 centiméter hosszú. Ikrákkal szaporodik, amik egy zselatinos csomóban ülnek, amely szabadon úszik. A kikelt lárvák a planktonnal vándorolnak, körülbelül 100 méteres mélységben. A púpos horgászhal többnyire a 100-1500 méteres mélységben tartózkodik.
A horgászhalalak ragadozók, felfalják náluk jóval nagyobb zsákmányt is. Egyes fajok képesek arra is, hogy lassú, fölfelé történő úszással megközelítsék a vízen úszó madarakat és lábukat vagy fejüket megragadva azokat zsákmányul ejtsék. A horgászhalalakúak egytől-egyig a mélytengerek lakói. A fejük elején világító nyúlvány található, amelynek segítségével csapdába csalják áldozataikat.
Színével és teste szabálytalan körvonalaival beleolvad a tengerfenékbe. A „csalibot” a hátúszóból fejlődött ki, s ezzel csalogatja a hegyes fogakkal teli szájához a zsákmányát. Magányos lény, a tengerfenéken él. Tápláléka elsősorban kisebb halakból áll. Habár félelmetesnek tűnik, a horgászhal az emberre nézve ártalmatlan.
