Idén már a 23. életévét ünnepli Hubert, a Budakeszi Vadaspark hiúza, s ezzel feltehetően ő számít kontinensünk korelnökének. A fokozottan védett, Európa vadonjaiból szinte teljesen eltűnt eurázsiai hiúzt a vadaspark szakemberei nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel gondozzák. Az állatkertekben és a vadasparkokban a nyugodt életkörülmények, a folyamatos, szakszerűen megtervezett táplálás és a gondos orvosi ellátás megléte, illetve a természetes ellenségek hiánya miatt jóval tovább élhetnek mint a vadonban, ahol a hiúzok legjobb esetben is csupán csak 13 éves korukig élnek. Hubert 2011-ben érkezett a Budakeszi Vadasparkba, és ugyan már akkoriban is kifejezetten aggastyánnak számított, a Budakeszi Vadaspark szakemberei óvó figyelmükkel napról napra arra törekszenek, hogy a hiúzmatuzsálem a lehető legtovább okozhasson örömet a vadaspark közönségének.
Szilágyi Zsolt, a Budakeszi Vadaspark gondozója elmondta: „Hatalmas büszkeség egy gondozónak, ha egy gondjára bízott állat ilyen szép kort él meg. Kiemelt figyelemmel viseltetünk a korrekorder Hubertünk iránt, fokozottan ügyelünk rá, hogy macskaféle lévén a legjobb minőségű táplálékkal lássuk el, ami az ő esetében alacsony zsírtartalmú csirkehúst jelent. Vadasparki mindennapjait Hubert rendszeres orvosi felügyelet mellett tölti, gondos előírás szerint vitaminkeverékeket, porcerősítőt és gyulladáscsökkentőt is „szed”, hiszen fogazata és csontozata sem a régi már. Emellett a kifutóját és a fedett emelvényét is úgy alakítottuk ki, hogy a lehető legjobban védve legyen a zavaró tényezőktől, illetve a hőségtől és az esőtől is, mert a szélsőséges időjárási körülmények bizony igencsak megviselhetik az öregecske ízületeit.”
A kifejlett eurázsiai hiúz testtömege 18-38 kg, marmagassága 60-75 cm, testhossza 80-130 cm. Nyáron vörösesbarna, télen szürkés árnyalatú, apró sötét foltokkal pettyezett bundája és jellegzetes szakálla van. Különös ismertetőjegye a fülhegyen található szőrbojt, az úgynevezett fülpamat. Latin neve, a Lynx Lynx, az éleslátásra utal. A sziklás tisztásokkal kecsegtető, háborítatlan, sűrű lombkoronájú erdőket kedveli. Az ember terjeszkedése miatt hazánkban a 20. század folyamán drasztikusan lecsökkent, később eltűnt fajnak is nyilvánították. Hajdanán egész Európában elterjedt volt, mára veszélyeztetett faj, amely Magyarországon 1988-tól tartozik a fokozattan védett állatok körébe. A 80-as évektől kezdve, a szlovákiai Kárpátokból származó egyedek miatt csupán szórványos hiúz-észleléseket regisztráltak. Jelenleg a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karszton élnek vadon hiúzok, de az ő számuk is csupán 5-10-re becsülhető.
