Roopkund egy glaciális tó, (a jég felszínformáló munkájának eredménye) 5029 méteres magasságban található India Uttarakhad nevű államában. A tó arról vált nevezetessé és egyben hírhedtté, hogy amikor a jég elolvad vagy a tó vize visszahúzódik, több száz emberi csontváz kerül felszínre, ezért nevezik Csontváz-tónak. A tóra először 1942-ben bukkantak rá. Kezdetben azt gondolták, hogy a II.világháború idején a területre érkező japán katonák maradványi vannak a tóban, akik a szélsőséges körülmények miatt odavesztek az ismeretlen terepen. A korábban brit fennhatóság alatt álló országba ezért nyomozócsoportot küldtek, hogy kiderítsék, hogy valóban az ellenséges japán katonák csontvázait találták-e a tóban. A vizsgálat során rájöttek, hogy a csontvázak sokkal korábban kerültek oda, így nem az ellenséges katonák csontjai hevernek a Roopkund tó területén.
Néhány brit kutató és tudós úgy vélte, hogy a csontok a Zorawar Singh hadvezér és emberinek maradványai, akik eltévedtek a Himálájában hazaútjuk során, amikor a Tibeti háború véget ért 1841-ben. De az 1960-as években elvégzett radio-karbon vizsgálatok alapján ezt az elméletet is cáfolták. A tesztek alapján a csontvázak pontos korát nem tudták meghatározni,annyit állapítottak meg, hogy valamikor a 12. és 15. század közötti időszakból származnak. Ezután számos újabb találgatás és elmélet született a rejtélyes csontok eredetéről. Sokan azt feltételezték, hogy egy ismeretlen járvány áldozatira találtak, míg néhány antropológus rituális öngyilkosságok elméletével állt elő.
Csak 2004-ben derült fény az igazságra, amikor egy európai és indiai tudósokból álló csapat érkezett a területre a National Geographic megbízásából. A vizsgálatokból kiderült, hogy a csontok sokkal régebbiek, mint azt korábban mondták, i.sz. 850-es évekből származnak. A koponyájukon talált repedések alapján kiderült, hogy mindannyian a fejükre mért végzetes csapás következtében haltak meg. A sérüléseket egy tompa, gömbölyű tárgy okozta, amik nagyjából egy krikettlabda nagyságával egyenlőek. A halálos ütés felülről érkezett. Az egyetlen elfogadható magyarázat a kutatók szerint arra, hogy ugyanolyan sérülések, ugyanazon a helyszínen és egyszerre értek több száz embert, az hogy egy pusztító jégeső következtében haltak meg.
Nincsenek történelmi bizonyítékok Tibetbe vezető kereskedelmi utak létezéséről, így bizonyos volt, hogy nem kereskedők maradványai fekszenek a Csontváz-tóban, azonban Roopkund területén haladt át egy fontos zarándokútvonal, a Nada Devi. Az 500-600 főből álló csoport tagjai zarándokok voltak akik a 12 évente megrendezésre kerülő kultusz ünnepségekre tartottak. A zarándokok mind ugyanarról a területről származtak, felbéreltek maguk mellé hordárokat, akik ismerték az utat és a magas hegyeken a zarándokok csomagjait vitték. Miközben a tó felé tartottak friss vízért, a viharfelhők megérkeztek, és mivel nem volt menedékük, a borzalmas jégeső valószínűleg az összes utazóval végzett. A jeges víz évszázadokon át megőrizte a testüket. Néhány csontvázon még hajat és ruházatot is találtak.
