Walesi tudósok Izland partjainál nemrégiben egy olyan kagylót találtak, amely a vizsgálataik szerint több mint négyszáz évet élt. Ezzel jelenleg ez a kagyló a bizonyítottan legtovább élt állati egyed a Földön. Az esemény apropóján összegyűjtöttük, mely állatfajok egyedei érhetnek el akár emberi léptékkel mérve is matuzsálemi kort, melyek a világ leghosszabb életű állatai.
A kagylók héján látható gyűrűket megszámolva, a fák évgyűrűihez hasonlóan, meghatározható az állat életkora. Ezt tették Paul Butler tengerbiológus és munkatársai, akik a walesi Bangor Egyetem kutatóiként vizsgálták Izland part menti vizeit, és a tengerfenékről hoztak fel egy kagylót, amely az Arctica islandica fajhoz tartozott. A kutatás az Európai Unió támogatásával megvalósuló Millennium-projekt része, amelynek célja az elmúlt ezer évben végbement éghajlatváltozás tanulmányozása. A kutatók elmondása szerint a kagylóhéj növekedési gyűrűit vizsgálva következtetni lehet az adott időszakban uralkodó ökológiai tényezőkre – a tengervíz hőmérsékletére, a sókoncentrációra, de a táplálékellátottságra is.
1. helyezett
Sellőkagyló
A pontos kormeghatározás tanúsága szerint a kagyló 405-410 éves volt, így megdőlt az eddig ismert legidősebb állat életkori rekordja. A kutatók még csak találgatni tudnak, hogyan képesek ezek a kagylók ilyen sokáig élni. Valószínűnek tűnik, hogy a tengeri életkörülmények hozzájárulnak e kagylók hosszú élettartamához – több kétszáz évnél idősebb egyedet találtak már az Ír-tengerben és az Északi-tengerben is. Emellett Chris Richardson, a kutatócsoport egyik tagja azt gyanítja, hogy a kagylók evolúciójuk során olyan hatékony élettani védőmechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek segítségével ellensúlyozni tudják az öregedés folyamatait. E mechanizmusok vizsgálatával közelebb juthatunk az öregedés pontosabb megértéséhez is.
A jelenleg ismert legidősebb állat tehát a 405-410 éves kor elérésére is képes Arctica islandica tengeri kagyló. Vajon mely állatfajok képviselői élhetnek még emberi léptékkel hasonlóan hosszú ideig? Összegyűjtöttük ezeket a fajokat, a lista azonban sok bizonytalansággal terhelt. A kagylóktól eltérően ugyanis a legtöbb faj egyedeinek életkorát csak közelítőleg lehet meghatározni. A kagylók kormeghatározásához hasonló módszerrel lehet a halak életkorát is megbecsülni. A pikkelyeket vizsgálva “évgyűrűket” fedezhetünk fel rajtuk, ezek kialakulását a télre és a nyárra jellemző ökológiai körülmények váltakozása okozza. Más állatfajok esetében – például a kutyáknál és a macskáknál – a fogak állapota alapján lehet a legpontosabb becslést adni az állat életkoráról: a fiatal egyedeknél a fogak növekedése, míg a felnőtteknél a fogak kopása jelzi az életkort.
2. helyezett
Grönlandi bálna
A második a listán a grönlandi bálna (Balaena mysticetus). E bálnák felnőtt korukra több mint 18 méteresre nőnek meg, testsúlyuk már születésükkor eléri az egy tonnát, a kifejlett állatok pedig akár 54 tonnát is nyomhatnak. Számos esetet írtak le, amikor egy-egy bálnatetem bőrébe fúródva évszázados szuronyhegyeket találtak. Jeffrey Bada, a kaliforniai Scripps Oceanográfiai Intézet munkatársa a bálnák szemében, illetve fogaiban mért aszparaginsav-koncentráció változásai alapján képes megbecsülni a bálna életkorát. Mérései szerint a grönlandi bálnák átlagosan húsz-hatvan évig élnek, de néhány egyed életkorát 135, 159, 172, sőt, 211 évesnek határozta meg. Módszere pontosságát azonban több kutató vitatja.
3. helyezett
Teknősök
Talán nem meglepő, hogy tízes listánkon öt teknősfaj is helyet kapott. Őket összevontuk, így a harmadik helyezést érték el a sorban. Valószínűleg közülük is a madagaszkári sugaras teknősök (Geochelone radiata) élnek a legtovább. Egyes feljegyzések szerint egy teknős, amelyet James Cook angol felfedező ajándékozott a tongai királyi családnak 1773-ban vagy 1777-ben, még II. Erzsébet királynő 1953-as tongai látogatásakor is élt, így legalább 176 éves lehetett. Halálakor, 1965-ben elérhette a 188 éves kort is. A sugaras teknősök súlyosan veszélyeztetett állatok, Madagaszkár déli részén élnek. Nem nőnek olyan nagyra, mint más hosszú életű teknős fajok, átlagos testtömegük körülbelül 16 kg.
A világ egyik legnagyobb súlyú teknőse a Galapagos-szigeteken honos óriás teknős (Geochelone elephantopus porteri). A felnőtt állatok elérhetik a háromszáz kilogrammos testtömeget is, páncéljuk akár 120 centiméter hosszú is lehet. Bár a vadon élő egyedek maximális élettartama nem ismert, tavaly hunyt el egy nőstény Ausztráliában, amelyről a hagyomány úgy tartja, hogy Charles Darwin gyűjtötte 1835-ben a Galapagos-szigetek egyikén. A teknős ezután Angliába, majd onnan Ausztráliába került. E történet szerint a teknős halálakor túllépte a 170. életévét, sokan azonban rámutattak a történet ellentmondásaira.
Az aldabrai óriásteknős (Geochelone gigantea) a Seychelles-szigetekhez tartozó Aldabra-atoll szigetein él. Szinte eléri a galapagosi óriásteknős testméreteit: 120 centiméter hosszú a páncélja, testtömege pedig 250 kilogramm is lehet. A többi nagytestű teknőshöz képest szerencsés helyzetben voltak e faj egyedei az elmúlt évszázadok során, minthogy az Aldabra-atollon az emberi befolyástól védetten él ma is legnagyobb, 152 ezer egyedet számláló populációjuk, s emellett Zanzibár szigetén is él a faj egy elszigetelt populációja. Számos eltérő élőhelyet benépesítenek, a füves síkságtól a mangrove mocsarakig. A ma élő legidősebb aldabrai óriásteknős elérheti a 150-170 éves kort is, sőt egyes erősen vitatott hitelességű beszámolók szerint egy Indiában, tavaly elhunyt egyed 255 éves volt.
Sokan tartanak hazánkban is görögteknőst (Testudo hermanni) terráriumban. Bulgáriában, Romániában és Európa mediterrán vidékein vadon is él, leggyakrabban sziklás, bozótos domboldalakon, illetve ligetes erdőkben találhatók jelentős számban. A korábban említett teknősfajokhoz képes testmérete jóval kisebb, páncéljának hossza ritkán haladja meg a 25 centimétert (érdekesség, hogy a nőstények általában nagyobbra nőnek, mint a hímek). Fogságban életkoruk meghaladhatja a száz évet, a legidősebb példány a feljegyzések szerint 160 évig élt.
A görögteknőshöz hasonlóan a dobozteknősöket is gyakran tartják házikedvencként. Ázsiában és Észak-Amerikában is élnek dobozteknős-fajok, amelyek nincsenek szoros rokonságban egymással. Közös nevüket magas, kupola formájú páncéljukról kapták, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az állat a ragadozók elleni védekezésként teljesen visszahúzódjon páncéljába. Az észak-amerikai dobozteknősök mindenevők, fiatal korukban elsősorban csigákkal, rovarokkal táplálkoznak, majd fokozatosan áttérnek a növényevésre. Fogságban általában ötven-hatvan évig élnek, néhány egyed azonban megélheti a százéves kort, sőt, egyes feljegyzések szerint a legidősebb dobozteknős 123 éves korában múlt ki.
4. helyezett
Pulykakeselyű
A legtovább élő madárfaj valószínűleg a pulykakeselyű (Cathartes aura). Észak- és Dél-Amerikában őshonos, számos, eltérő éghajlatú élőhelyhez is képes alkalmazkodni, a szubtrópusi erdőtől a sivatagig. Dögevő, szinte kizárólag elhullott állatok tetemeivel táplálkozik, amelyeket azok szaga alapján talál meg, alacsony magasságból pásztázva a felszínt. A vadon élő egyedek ritkán haladják meg a húsz éves életkort, de 118 éves pulykakeselyűről is szólnak beszámolók, amelyek megalapozottsága azonban ellenőrizhetetlen.
5. helyezett
Közönséges ara
A közönséges ara (Ara ararauna) az egyik legismertebb nagytestű papagájfaj. Élénk kék-sárga színezettsége miatt sokan tartják fogságban díszmadárként. Dél-Amerikában őshonos, ahol gyümölcsökkel, kemény héjú magvakkal táplálkozik. Valóban hosszú ideig élnek, nem ritka a hatvan éves madár. Az angol Daily Mirror című lap beszámolója szerint egy közönséges ara elérte a 106 éves kort is. Tulajdonosa állítása szerint a madár 1899-ben kelt ki a tojásból, a második világháború idején pedig Winston Churchill brit miniszterelnök tulajdonában volt. A Churchill-hagyaték kezelői mindazonáltal cáfolták ezt az állítást.
6. helyezett
Hattyú
A hattyú (Cygnus olor) hazánkban is honos nagytestű vízimadár, testsúlya elérheti a tizenhat kilogrammot is. A hím és a nőstény madár igen hasonló egymáshoz, mindkét nem közreműködik a fiókák kikeltésében: a hím gyakran őrzi a tojásokat, míg a tojó élelmet keres. Általában nagyjából 30-35 éves korig élnek, de leírtak már 102 éves hattyút is.
7. helyezett
Ponty
A magyar vizekben is gyakori ponty (Cyprinus carpio) és rokonai a halak között igen hosszú, akár száz évet is meghaladó kort élhet meg. Közülük is kiemelkedik a nemesített és díszhalként tartott pontyváltozatok élettartama, amelyek tenyésztésének Kínában és Japánban régre visszanyúló hagyománya van. Ezek a halak, amelyeket világszerte koi-nak hívnak (a szó japánul pontyot jelent), állítólag kétszáz évig is elélhetnek.
8. helyezett
Afrikai elefánt
Afrikában két elefántfaj él, mindkettőt szokás afrikai elefántnak hívni. Egyikük az afrikai szavannai elefánt vagy egyszerűen afrikai elefánt (Loxodonta africana), a másik az erdei elefánt (Loxodonta cyclotis). Az afrikai elefántok átlagosan 70 évig élnek, élettartamuknak, az orvvadászat vagy betegségek közbelépése nélkül, őrlőfogaik kopása szab határt. Életük során általában hat őrlőfogkészletet használnak el: a fogak folyamatosan kopnak-töredeznek, helyüket újabb fogak veszik át. Az utolsó, hatodik fogkészletet a legtöbb elefánt hatvanöt-hetven éves korában veszíti el, e fogak helyett azonban már nem nőnek újabbak, az elefánt így nem képes táplálkozni, és hamarosan kimúlik.
9. helyezett
Aligátor
A két aligátorfaj – a mississippi aligátor (Alligator mississippiensis) és a kínai aligátor (Alligator sinensis) – egyedei gyakran meghaladják az ötven éves kort, de a feljegyzések szerint az egyik példány, amely ma is a belgrádi állatkert lakója, 1937 óta él ott, így legalább hetven éves. Egy másik aligátor, amely a rigai állatkertben múlt ki idén, legalább 72 éves volt. Amint nevük is mutatja, az aligátorok az Egyesült Államokban, illetve Kínában őshonosak. A kínai aligátor az egyik leginkább veszélyeztetett állatfaj bolygónkon: vadon kizárólag a Jangce folyó völgyében él néhány tucat példány. Ennél több egyedet tartanak a világ állatkertjei fogságban, így van még némi remény e faj megmentésére.
10. helyezett
Amerikai uhu
A legtovább élő bagolyfaj az amerikai uhu (Bubo virginianus), a legidősebb példány a feljegyzések szerint 68 éves korában múlt ki. Egész Amerikában elterjedt, a hazai baglyokhoz hasonlóan kisemlősökre, hüllőkre és rovarokra vadászik. Először kifinomult hallásával érzékeli zsákmányát, majd fejét a hang irányába fordítva követi prédaállatát. A feje két oldalán lévő “tollfülek” eltérő magasságban helyezkednek el, így a zsákmány hangja kis késleltetéssel éri el a hallójáratait. E késés alapján a bagoly pontosabban meg tudja határozni a hang forrásának helyét.
