A Föld magnetoszférájának határairól és az ott ható erőviszonyokról gyűjt új információkat MMS misszióján az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. A Föld, ahogy más saját mágneses mezővel bíró bolygók is, a napszél hatására magnetoszférát alakított ki, ez a mágneses mező hatóterülete. Határa ott található, ahol a napszél külső nyomása és a magnetoszféra belső nyomása kiegyensúlyozza egymást, ezt hívják magnetopauzának, más néven plazmapauzának. Ennek szerkezetét és tulajdonságait vizsgálja az amerikai űrügynökség úgynevezett MMS missziója (Mission Magnetospheric Multiscale).
A misszió két éve négy műholddal vette kezdetét, melyek a világűrből, korábban nem tapasztalt pontossággal kutatják a magnetoszférát. A műholdak 2,5-150 ezer kilométer közötti távolságban, erőteljesen elliptikus pályán keringnek a Föld körül. Legutóbb azokat az adatokat elemezték, amelyeket a műholdak 2015 őszén a napszél és a magnetoszféra határrégiójából, a magnetopauzának a Föld Nap felé forduló oldaláról gyűjtöttek – mondta el Wolfgang Baumjohann, a grazi űrkutatási intézet (IWF) igazgatója az APA hírügynökségnek. Akkoriban a műholdak egy mágneses rekonnekció születési területén haladtak át. A mágneses rekonnekció olyan folyamat, melynek során a mágneses energia részecskeenergiává alakul, ennek pedig a Földre is hatása van, mágneses viharok és olyan jelenségek formájában, mint az északi fény.
Az erről a zónáról szerzett információkat a szakértők a Science című magazinban mutatták be. A kutatók reményei szerint a magnetopauzáról szerzett információk révén a rekonnekciós folyamatokat is jobban megismerhetik. “Összehasonlítottuk a Föld mágneses mezejének nyomását a napszélplazma nyomásával. Erre az elemzésre és a magnetopauzában tapasztalt elektronsebesség mérésére alapozva arra jutottunk, hogy a magnetopauza vékony részecskerétegekből áll” – mondta Baumjohann. Ezen kívül apró régiókat is felfedeztek, ahol “a mágneses mező vagy nagyon alacsony, vagy erősen rejtve marad és erős elektromos vihar uralkodik”.
A misszió különlegessége a mérték, amellyel a Föld magnetoszféráját vizsgálják. A műholdak egymáshoz nagyon közel repülnek és 10-100 milliszekundumos tartományban végeznek méréseket, amivel jóval finomabb felbontást érnek el, mint a korábbiakban – emelte ki a kutató.
