Az emberek évezredek óta arra törekednek, hogy bőségben, jólétben éljenek, ne szenvedjenek hiányt a mindennapokban. Ezen vágya az embernek 5000 év alatt sem tompult, arra törekszünk, hogy az anyagi biztonságunk stabil legyen. Senki sem szereti, ha üres a pénztárcája, és amikor tárcát vásárolunk, leginkább a tartósság, praktikusság alapján döntünk. Van, aki a valódi bőr alapanyag mellett teszi le a voksát, annak hosszú élettartama és strapabírása okán.
A színét általában a szokás, vagy az aktuális trend dönti el. Ma már a legritkább esetben vesszük figyelembe, hogy a pénztárca színe milyen energiákat vonz. Pedig a pénztárca tradicionális színei nem véletlenül alakultak úgy, ahogy. A különböző kultúrák más és más színeket társítottak a bőséghez, gazdagsághoz, mely megjelent a készpénzkezelési szokásaikban is. Hogy milyen színű pénztárcát érdemes vennünk – esetleg ajándékoznunk – ha bőségre vágyunk? A többszáz, többezer évig virágzó klasszikus birodalmak ma is élő hagyományai talán választ adhatnak erre a kérdésre.
A gazdagsághoz fűződő hagyományok
A különböző szokásrendszerek más-más színeket rendeltek a gazdagság és bőség mellé, melyekkel megpróbálták – és próbálják jelenleg is – magukhoz vonzani az istenek áldását és a szerencsét.
Gazdagság Kínában
A kínaiak vallási rendszere talán az egyik legösszetettebb a világon, az évezredek során többször alakult át, egy dologban viszont stabilitás jellemezte: komoly energiákat fektettek az anyagi jólét elérésébe, és a szerencse bevonzásába. Európában még törzsközösségekben éltek a népek, mikor Kínában már egy virágzó társadalom áldozott Caj Sen istenségnek, a vágyott anyagi sikerek és a bőség érdekében. A gazdagság kínai istenét minden esetben vörös ruhában ábrázolták, áldozatként vörös virágokat, piros gyümölcsöket helyeztek el a neki szentelt templomok oltárán. Ez a szokás ma is él, és Kínában még mindig hagyománya van a piros/vörös pénztárca ajándékozásának.
A görög városállamok
Aki jártas a görög mitológiában, az tudja, hogy Démétér a földművelés, termékenység és bőség istennője. Azt viszont már kevesebben, hogy fia, Plutosz, a gazdagság istene. Az ő színe a lila, melyet az ókori görögök – és a hellén kultúrából építkező rómaiak – előszeretettel viseltek ruházatukon is. Emellett erszényükben mindig hordtak egy lila szalagot, vagy azzal kötötték össze annak száját, az asszonyok pedig gazdagságért imádkozva, lilára festett arccal mutattak be áldozatot Plutosznak.
Gazdagság a három világvallás földjén
Indiából ered a befogadó, és mára a nyugati kultúrákban is rendkívül népszerűvé vált buddhizmus, a szigorú kasztrendszeren alapuló brahmanizmus és a hinduizmus. Ez utóbbi hitrendszer szerint a gazdagságot Laksmi istennő, Visnu, a világ fenntartójának hitvese óvja. Laksmi népszerűsége máig töretlen, ő az egyik legfenségesebb és legnagyobb tiszteletben tartott istennő Indiában. Aranyszínű bőre a gazdagságot és jólétet szimbolizálja, ezért szobrait a mai napig arany festékkel borítják, támogatásáért cserébe pedig felékszerezik, egyfajta áldozat bemutatásaként.
Ősi birodalmak hagyatéka Nyugat-Afrikában
Már a klasszikus, folyómenti civilizációk megjelenése előtt hatalmas birodalmak virágzottak a Fekete Kontinensen, melyeknek mára azonban alig maradt nyoma. A mindenható idő, az egyiptomi birodalom, majd az iszlám terjeszkedése, és végül a gyarmatosítás lassan felőrölte és beolvasztotta az itt élő népeket és kultúrájukat, de néhányuk vallása és szokásrendszere még ismert. A nyugat-afrikai dogonok hitvallásában Amma a legfőbb teremtő, valamint a gazdagság és jólét mindenható ura. Színe a tojáshéj, mert az istenséghez fűződő mítosz szerint Amma egy tojásból keltette ki a Földet. A dogonok szent állata a strucc, tojásának héját ékszerként hordják, és dísztárgyakat készítenek belőle. A bőség áldásának érdekében évszázadokig őrölt strucctojáshéjat raktak az erszényeikbe, melyekben elsősorban a más népekkel való kereskedéshez szükséges érméket tartották. E népcsoport törzsei számára ugyanis nem bír akkora jelentőséggel a pénz, mint a világ többi részén. A dogonok a mai napig nem használnak pénzt az egymás közti kereskedéshez, nincs is saját pénznemük. A dogon tradíció megjelenik a mai nyugat-afrikai országokban is; Amma isten pártfogását megszerzendő, a tojáshéj színű erszényt, pénztárcát ma is nagy becsben tartják ezen a vidéken.
Bőség a Nílus partján
Talán az egyiptomi istenek pantheonja a legnépesebb, ám igen rugalmasan kezelték a gazdagság istenének „személyét”. Bőségért Hathorhoz, a jó termésért Szobekhez imádkoztak az egyiptomiak, effektíve a gazdagság istenének alakja, pedig attól függött, hogy az aktuális fáraó férfi volt-e, vagy nő. Előbbi esetben Rá (nálunk Ré) a főisten, utóbbi esetben lánya, Ízisz vált az anyagi gazdagság szimbólumává. A fáraó tradicionális színei, a kék és az arany szimbolizálta a gazdagságot. Az tehetős egyiptomiak erszényeiket kékre festett bőrszalaggal kötötték össze, ami már magában is óriási kiadásnak számított. Mivel a kék festék előállítása nagyon drága volt, az ilyen színű bőrből készült kiegészítőket, ruhákat csak a nagyon gazdagok engedhették meg maguknak.
A modern ember pénztárcája
Legyen bármilyen felvilágosult és technológiailag fejlett egy társadalom, a vallások, szokásrendszerek évezredek óta a mindennapjaink részét alkotják. A gazdagsághoz kötődő színek és szimbólumok túléltek az idő és a politika malomkövei közt. Sokan ezek közül választunk magunknak, sőt, még egy-egy talizmánt is a pénztárcába csempésznek olykor az emberek. Ártani, biztosan nem árt…
