A sarki fény: az északi féltekén: északi fény vagy aurora borealis, délen: aurora australis, a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék, elsősorban protonok és elektronok által keltett időleges fényjelenség. A színek sokasága a gázrészecskék összeütközésének eredménye. A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (napszél), kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba.
A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékesibolya vonalai jelentkeznek. A jelenség a Föld felszínétől nagyjából 80 és 640 kilométer közötti távolságban jelentkezik. A Sarki fényt a Naprendszer más mágneses bolygóinál – mint például a Jupiternél vagy a Szaturnusznál – is megfigyelték már.
Az északi fény nevét a római hajnalistennő, Aurora nevéből, és a borealis (jelentése északi) szóból alkották. A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön is megfigyelhető. A gyönyörű Aurora borealis most az amerikai Minnesota felett vált láthatóvá, kedden este.
