A Kelet-Szibériai Mirnij városa mellett találunk egy 525 méter mély, és 1200 méter átmerőjű bányát, melyet ma már nem használnak, de irdatlan méretei miatt, fotókon is ijesztő, és még az űrből is látni.
A bánya olyan hatalmas, hogy a felette található légtér le van zárva a helikopterek elől mivel a múltban több helikopter-balesetet is okozott a bánya mélyére áramló hatalmas mennyiségű légtömeg szívóhatása.
A bányát 1957-ben nyitották annak ellenére, hogy több akkori szakember a munka feleslegességét hangoztatta a rideg szibériai időjárásra hivatkozva. És valóban, a szibériai tél hét hónapig tart, ezalatt képtelen bárki a helyszínen dolgozni. De az úgynevezett nyári hónapok sem vidámabbak, mivel a fagyott föld ragadós sárrá alakul. A kiszolgálóépületek éppen ezért pilléreken nyugszanak. A sár miatti lemaradást télen próbálátak behozni a munkások, amikor olyan hideg van hogy a járművek abroncsai, és a vékonyabb fém alkatrészek szilánkosra, az olaj keményre fagy. A munkások sugárhajtóművek melegével törik át a fagyott földet, hogy a nyersanyaghoz hozzájussanak. Éjszakára a bánya egészét lefedik, ezzel óvva a gépeket a szétfagyástól. A bánya, bezárásáig évi tízmillió karátnyi gyémántot termelt.
