Kolumbiában az 1970-es évek végétől hatalmas és erőszakos kábítószer-kereskedő kartellek alakultak. Főleg a Pablo Escobar vezette Medellíni Kartell és a Kali kartell tett szert kiterjedt politikai, gazdasági és társadalmi befolyásra Kolumbiában ebben az időszakban. Pablo Escobar neve összeforrt a latin-amerikai drogbáró fogalmával. Már egészen fiatalon belekóstolt a bűnözésbe, gyerekként állítólag sírköveket rabolt, hogy a kőfaragók újra eladhassák azokat, cigarettával és hamis sorsjegyekkel seftelt, majd kamaszként autótolvajlással szerzett magának hírnevet alvilági körökben. Első súlyosabb bűntettét 22 éves korában követte el, túszul ejtett egy helyi iparmágnást, majd miután nem érkezett meg a követelt váltságdíj, meggyilkolta a túszt, a késsel megcsonkított holttestet pedig egy közeli gyárudvaron hagyta.
Escobar a 70-es években látta meg a nagy lehetőséget az Egyesült Államokba irányuló kokainkereskedelemben. Amerikában akár 2000 dollárt adtak a kábítószer kilójáért, azonban a csempészek ennek tizedéért vásárolták azt a kolumbiai termelőktől. 1975-ben Escobar repülővizsgát tett és saját gépével szállította Amerikába a kokaint, majd rövidesen saját terjesztőhálózatot hozott létre. Nemcsak a terjesztés, hanem a kokain termesztése és finomítása is az ő kezében összpontosult. Első kokainültetvényére úgy tett szert, hogy megölette annak tulajdonosát és saját korábbi beszállítóját, alkalmazottait pedig saját szolgálatába állította. Az így kialakult bűnszervezet, a Medellíni Kartell, Kolumbia első jelentősebb drogkartellévé nőtte ki magát, néhány éven belül már nemcsak Kolumbiában, hanem hét másik latin-amerikai országban, többek között Bolíviában, Peruban és Hondurasban is rendelkeztek ültetvényekkel. Escobar saját repülő- és hajóflottát tartott fenn, amelyekkel naponta több száz csempész szállította a kokaint az Egyesült Államokba, Kanadába, sőt, Európába is. Hatalma csúcsán, nyolcvanas évek elejétől 1990-ig a kartell naponta átlagosan három tonna kokaint szállított az Egyesült Államokba, 1989-ben hetedik volt a Forbes magazin leggazdagabb embereket felvonultató listáján.
Részben alacsony származása miatt, részben azért, hogy támogatókat szerezzen az őt egyre inkább üldöző hatóságok ellen, Escobar Medellín városában saját költségén 500 házat építtetett a nincsteleneknek. Az utcagyerekekből focicsapatokat szervezett és ingyenes állatkertet alapított. Escobar sokak szemében egyfajta népi hőssé vált. Népszerűségét mutatja, hogy 1982-ben parlamenti képviselőnek választották, bár kétséges, mennyire volt tiszta a szavazás, hiszen Escobar köztudottan előszeretettel fizette le a politikusokat, hivatalnokokat, és a rendőröket is. A Medellíni Kartell a 80-as évek végén már politikai hatalomra tört, terrorcselekményeket, politikai gyilkosságokat követtek el, mire a kolumbiai hatóságoknak, részben amerikai nyomásra, a hadsereg bevonásával végül sikerült megtörnie kartell hatalmát. Escobar egy évet töltött a La Catedral nevű börtönben, majd megszökött. Csak egy évvel később, Medellínben akadtak a nyomára a CIA és a rivális bűnszervezet, a cali kartell segítségével. Lebukása után, 1993 decemberében a városban szükségállapotot rendeltek el, végül egy 600 fős különleges rendőri alakulat bekerítette, akik hosszas tűzharc után, 43 golyóval végeztek vele.
A kartell egykori vezetői luxuskörülmények között éltek, az Islas Del Rosario szigetcsoporton villákat építtetek, ahol előszeretettel töltötték szabadidejüket. A Cartagenától nem messze található szigeten némi fantáziával el lehet képzelni a negyed századdal ezelőtti csillogást. Egyre népszerűbbek az ide szervezett Pablo Escobar-túrák, melyek az egykoron rettegett drogvezér mindennapjaiba próbálnak némi bepillantást nyújtani. Manapság a kolumbiai állam tulajdonában álló épületek folyamatosan pusztulnak és egyelőre nem látszik semmi jele, hogy a szigeten található villák sorsában bármiféle fordulat következne be.
