A Kínai nagy falat i.e. 3. században kezdték építeni és még a 17. században is rakták a köveit. A hosszan elnyúló erődítményrendszer elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy az ország lakosságát megvédje az északi törzsek – köztük a hunok – folyamatos betörésétől. Méretét igen nehéz megállapítani, ugyanis a védelmi rendszer nem alkot összefüggő egységes építményt, 2009-ben és 2012-ben is tártak fel a falhoz tartozó több száz kilométer hosszú részeket. A tudósok hozzávetőleg 7200 kilométerre becsülik a fal hosszát, mely sík pusztákon, hegyvonulatokon, sivatagokon, sőt mocsarakon is keresztül vonul.
Magassága átlag 10 méter, szélessége pedig hozzávetőleg 6 méter, s nyíllövésnyi távolságban bástyákkal tarkított. Támadás esetén a védők tűz- és füstjelekkel tudták továbbítani a közelgő veszély hírét, így időben megtörténhettek a seregátcsoportosítások a birodalom más területéről.
A legenda szerint a Kínai nagy fal az egyetlen emberi kéz alkotta építmény, mely az űrből szabad szemmel is látszik. Mindez azonban csak mítosz, mely egy 1930-as évekbeli amerikai képregényből ered. A fal – színéből adódóan – tökéletesen beleolvad a környezetébe.
