Az osszárium a kiürített sírokból származó csontok gyűjtőhelye: csontház.
A Csontház (Beinhaus) Hallstatt egyik nevezetessége, mely a 12. század óta áll. A Michaellskapelle kápolna ad helyet 1200 koponyának, mely közül 600 érdekessége, hogy megfestették. Hallstatt temetője egészen kicsiny a plébánia mögötti területen. Ezért időnként kiürítették, és a csontokat az úgynevezett Csontházba vitték. A koponyák nagy részére ráírták a nevet, és a elhalálozás dátumát. A koponyákat megtisztították, és a sírok virágdíszítési szokása miatt, ki is festették nagy részüket.
A Koponya katedrális Otranto, Olaszország
Koponya torony, 19. századi szerb lázadók emlékműve Nis, Serbia.
A palermói katakombák története a XVI. századra nyúlik vissza, amikor a kapucinus szerzetesek itt, Szicília északnyugati részén kolostort, majd temetkezési helyet építettek. Az első temető tufába épült, ahol a holttesteket egymásra rakták. Amikor 1599 körül exhumálták a tetemeket, meglepődtek, hogy azok épek maradtak. A szerzetesek azonnal használni kezdték ezt az újonnan felismert eljárást, és így mumifikálták a szent életű Silvestro testvér testét, hogy bemutathassák a hívő közösségnek. A természetes hatást kihasználva fejlesztették ki azt a technikát, amely során az elhunyt testét 8 hónapig a tufában szárították, majd ecettel lemosták, és felöltöztetve a katakomba négy folyosójának egyikébe tették.
Capela dos Ossos, Évora, Portugália.
A sedleci osszárium római katolikus kápolna és csontház Kutná Hora külvárosában. Az osszárium mintegy 40 000 csontvázat tartalmaz, amelyek művészi elrendezésben díszítik a kápolna belső terét. A XIV. század közepén, a nagy pestisjárvány idején, majd a huszita háborúk korában több ezer embert temettek ide, nem csoda hát, hogy a temető területe hatalmasra duzzadt. 1400 körül boltozatos gótikus kápolna épült a temetőkert középpontjában talán azért, hogy újabb sírhelyek helyett ez az épület szolgáljon az örök nyugalom színteréül, mindenesetre az építkezés idején napvilágra került tömegsírok csonthalmait is e kápolnában helyezték el. 1870-ben a Schwarzenberg család megbízta František Rint fafaragót azzal, hogy rendezze a csonthalmokat. Hátborzongató eredmény született.
Róma legbizarrabb látványosságát egy 17.századi templom, a Santa Maria della Concezione vagy másik nevén a Kapucnisok temploma rejti. Santa Maria della Concezione templom kriptájának padozatát a Szentföldről származó föld, falait pedig mintegy 4000 kapucinus barát csontja borítja. 1500-1870 között leltek itt örök nyugalmat a kapucinus szerzetesek és Róma legszegényebb halottai. Az elhunytak tetemét egy ideig egymás mellé helyezték, amikor elfogyott a hely, akkor kezdték a szerzetesek csontjait a falakra rögzíteni, különféle mintákat követve s formázva. A kriptában egy emléktábla figyelmezteti az ide látogatót, hogy aki ide belép, átélheti, miként zárul be az idő ajtaja s nyílik ki az örökkévalóság kapuja. A táblán ez olvasható: “Voltunk, mint te, leszel, mint mi…”
A San Bernardino alle Ossa (Piazza S. Stefano) egy milánói templom. Legérdekesebb része a templomhoz jobbról csatlakozó Capella Ossario (Csontház), amelynek falait emberi csontok borítják.
Koponya kápolna, Czermna, Lengyelország
A párizsi katakombák (l’Ossuaire Municipal) egy 300 km hosszú alagútrendszer Párizs alatt. Régen kőbánya volt itt, innen bányászták a követ Párizs építéséhez. Később azonban bezárt, majd a 18. század második felében, a régi köztemetőket felszámolták, a halottak csontjait ebbe a kiürült alagútrendszerbe szállították le. Összesen kb. 6 millió ember földi maradványai találhatóak lent.
