Időzített bomba ketyeg a Földközi-tengerben, Wales területén üzemel az „európai Fukushima erőmű” és létezik egy spanyol falu, amelyre atombomba hullott. Európa sosem hallott radioaktív kockázatai ránk is hatást gyakorolhatnak!
Hidrogénbomba Spanyolországra
1966. január 17-én Palomaresre, egy andalúziai kis halászfalura három hidrogénbomba hullott. A bombákat szállító amerikai B–52-es repülőgép a levegőben összeütközött egy tankergéppel. Az ütközés következtében három hidrogénbomba hullott le a település közelében, amelyekből kettőnek a hagyományos gyújtószerkezete fel is robbant. A detonáció hatására a bombákban lévő radioaktív anyag két négyzetkilométernyi területen szóródott szét, érintve lakott területeket, erdőket és paradicsomültetvényeket is. Az utolsó bombát csak több hónapos keresés után találták meg a tengerben.
Részleges kármentesítés után Palomares még ma is Európa legszennyezettebb települése. Három erősen radioaktív terület a mai napig drótkerítéssel van elkerítve. A Time magazin a világ egyik legsúlyosabb nukleáris balesetének minősítette a történteket, a kármentesítésről a mai napig egyezkedik Spanyolország és az USA.
Wales, az európai Fukushima
Sellafieldben található üzem alighanem Európa legösszetettebb nukleáris létesítménye, hiszen itt kezdték el gyártani azt a hasadóanyagot, amely végül Nagy-Britanniát atomhatalommá tette. Nem sokkal később a területen kereskedelmi célú atomerőművet építettek, mely egészen 2003-ig üzemelt, most pedig a kimerült fűtőelemeket dolgozzák fel és tárolják itt. Sellafieldben már több mint száz nukleáris baleset történt, köztük 1957-ben Nagy-Britannia legsúlyosabb nukleáris szennyezése. A létesítmény évtizedeken át több millió köbméter radioaktív vizet bocsátott ki az Ír-tengerbe, amelyet emiatt a világ egyik legradioaktívabb tengerének tartanak.
A Sellafieldben található B30-as siló tömve van régi reaktor-alkatrészekkel, kimerült fűtőelemekkel, amelyeket vízbe merítve hűtenek.
Hasonlóan veszélyes a B38-as siló is. 1972-ben a nagy angliai bányászsztrájk idején az atomerőműveket teljes kapacitással üzemeltették az országban, ám ezt a mennyiséget már képtelenek voltak feldolgozni Sellafieldben. A kiégett, de feldolgozatlan fűtőelemeket helyezték el a B38-as silóban, amely „Európa második legveszélyesebb helye” – mondja az intézmény osztályvezetője. Sellafield óriási mennyiségű radioaktív vizet eresztett és ereszt a mai napig is az Ír-tengerbe. A Greenpeace szerint óránként 8 millió literről van szó. A civil szervezet szerint Sellafield hatása Csernobilhez mérhető, csak itt a szennyezés elnyújtva, évtizedeken keresztül jutott és jut a környezetbe.
A környező településeken a gyerekek esetében az átlagosnál tízszer gyakoribb a leukémia előfordulása, de még az ír és walesi tengerpartokon élők körében is magasabb a daganatos megbetegedések aránya. A területen közel kilencvenszer annyi radioaktív hulladékot tárolnak, mint amennyi a csernobili baleset során a levegőbe került. A létesítmény felszámolása a brit kormányzat becslése szerint 14 ezer milliárd forintba kerülne.
Radioaktív hulladék a Földközi-tengerben
Mintegy negyven, rendkívül mérgező és zömében radioaktív hulladékokkal megrakott hajót süllyesztett el az olasz maffia az 1980-as évektől kezdve több évtizeden keresztül a Földközi-tengerben. A radioaktív anyagokkal megrakott hajók Szardíniától kezdve az olasz partokon át az Adriáig és a görög tengerpartokig mindenütt megtalálhatóak. A több ezer hordónyi anyag a tenger mélyén fekszik, óriási környezeti és egészségügyi kockázatot jelentve a tengerpart lakosságára.
Az említett esetekből világosan kitűnik, hogy a múltban Európa területén a legtöbb problémát nem a működő atomerőművek jelentették, hanem más nukleáris folyamatokhoz kötődő balesetek okoztak, okoznak károkat. A fenti ügyek vélhetően csak a jéghegy csúcsát képezik, az igazi időzített (atom)bombák az egykori Szovjetunió területén ketyeghetnek.
