A vasút nagy korszaka a huszadik század eleje volt. Az észak-amerikai kontinensen is a növekedés és a jólét biztosítása érdekében szükség volt egy megbízható vasútvonalra, amely stabil kapcsolatot jelentett volna a keleti parttal. Abban az időben San Diego még csak egy kis kikötőváros volt, de a város vezetői tisztában voltak vele, hogy növekedésükhöz szükség van egy olyan vasútvonalra, amely akkor már összekötötte Los Angelest az ország többi részével. Ekkor tettek javaslatot a San Diego-Arizona vasútvonal megépítésére.
A mérnökök hamar rájöttek, hogy óriási kihívások elé néznek. Olyan hegységeken kellett átvágniuk, ahol egymást váltották az égbetörő csúcsok és a mély szakadékok, ahol durvák a körülmények és mindennapos a sziklaomlás. Mindehhez hozzájárult a sivatagi éghajlat is, aminek következében nyáron akár hatvan fokos is lehet a napi hőingadozás. A reménytelen kilátások miatt kapta a lehetetlen vasútvonal nevet. Óriási áldozatok árán a vonal elkészült, és ma is csodálattal nézhetünk azokra a műszaki megoldásokra, amelyekkel több mint száz év létrehozták ezt a műszaki csodát.
