A modern “Noé bárkája” néven emlegetett Frozen Ark őrzi a veszélyeztetett állatfajok DNS-ét és sejtjeit, mielőtt a globális éghajlatváltozás miatt elérné a fajokat a tömeges kipusztulás. “Sok faj még azelőtt ki fog halni, hogy tudomást szereznénk a létezéséről. A Frozen Ark célja, hogy megtalálja és megőrizze a DNS-üket és a sejtjeiket a következő nemzedékek számára, mielőtt még túl késő lenne” – magyarázta John Armour, a projektet befogadó nottinghami egyetem tanára.
A tíz évvel ezelőtt egy brit tudós házaspár, a 2014-ben elhunyt Bryan Clarke és felesége, Ann által elindított Frozen Ark hálózatnak jelenleg világszerte 22 partnere van: állatkertek, kutatóintézetek és egyetemek, amelyek 5500 fajhoz tartozó 48 ezer mintát gyűjtöttek össze. Nottinghamben 705 mintát őriznek, közöttük a szibériai tigris és az amuri leopárd sejtjeit, ezeket úgynevezett FTA gyorselemző edényekben szobahőmérsékleten, illetve fagyasztóban -80 Celsius-fokos hőmérsékleten tárolják. A Frozen Ark egyik adminisztrátora, Ed Louis professzor elmondta, hogy sokan ellenzik a programot, legjobban az állatvédők, akik szerint minden erőfeszítést a veszélyeztetett fajok megóvására kellene fordítani. Mi nem az ő tevékenységüket akarjuk felváltani, hanem “biztonsági mentést” adni nekik egy faj kihalásának esetére – tette hozzá.
Állatkertben élő amuri leopárd (Fotó: Wikipedia)
A modern Noé bárkája ötletét Clarke professzor egy kistermetű tahiti endemikus csigafajtól, a partulától kapta, amelynek kihalását a természetben egy másik, húsevő csigafaj okozta, amelyet eredetileg egy másik haslábú túlzott elszaporodása miatt telepítettek be. Partula csigákat laboratóriumában összegyűjtve, majd a világ különböző állatkertjeibe elküldve Clarke professzornak sikerült megmentenie a fajt, amelynek a természetbe történt visszatelepítését szintén tesztelték. Ann Clarke különösen fontosnak nevezte a gerinctelen állatok megmentését, amelyek létfontosságúak a Földön: ők végzik el a beporzást, pusztítják el a káros rovarok egy részét, szűrik a vizet és táplálják a talajt. A partulához hasonlóan számos populáció hanyatlásnak indult, és olyan tempóban pusztulnak, hogy a tudósok a hatodik nagy kihalási hullámról beszélnek. A legutóbbi a dinoszauruszoké volt, 65 millió évvel ezelőtt.
Partula csigák (Fotó: Saint Louis Zoo)
Az emberi tevékenység és az általános felmelegedés hatása különösen drámai az óceánokban. Előrejelzések szerint a tengeri fajok 25 százalékának élőhelyéül szolgáló korallzátonyok 2050-ig elpusztulhatnak. A Természetvédelmi Világszövetség (IUNC) szerint a kétéltűek mintegy 41, az emlősök 26 százalékát fenyegeti kihalás. John Armour szerint a tárolt DNS és sejtek segítségével információk tömege nyerhető, egyebek között az anyagcsere-folyamatokról. Míg az antibiotikumok egyre kevésbé hatékonyak, a kétéltűek bőrét baktériumölő apró molekulák borítják. Az antibiotikumok nélküli korszak egyik megoldása ezen molekulák gyógyászati célú adaptálása lehet Louis professzor szerint. A minták legszélsőségesebb alkalmazása az lenne, ha a megőrzött anyagot a kihalt fajok “újrateremtésére” használnák fel, de ez elmélet egyelőre messze van a megvalósulástól.
A Természetvédelmi Világszövetség szerint a kétéltűek 41 százalékát fenyegeti a kihalás. (Fotó: Wikipedia)
