A hosszú nyakú nők Ázsiában és Afrikában élnek, egymásról mit sem sejtve. Az Ázsiában élő törzsek sokkal inkább megközelíthetőek a kíváncsiskodó turisták számára. A padaung (jelentése: hosszúnyakú) törzsek eredetileg Burma területéről származnak, az elmúlt évtizedekben menekültként települtek át Thaiföld északi részére, ahol ma is találkozhatunk velük. A lányoknak 5 éves koruktól kezdve, minden évben újabb és újabb sárgaréz karikát helyeznek a nyakára. A gyűrűk viselése lenyomja a kulcscsontot és elsorvasztja a nyakizmokat, ezért mire felnőnek a nyakuk hosszúsága a természetes kétszeresére is nyúlhat.
A közhiedelemmel ellentétben a nők nem fulladnak meg, ha eltávolítják nyakukról a karikákat. Ám mivel csigolyáik a karikák viselése miatt deformáltak és nyakizmaik gyengék, iszonyatos fájdalommal jár, ha nem viselik őket. Felnőtt korban a nyakukon lévő rézkarikák tömege a 4-5 kilogrammot is elérheti.
Egyes kutatók szerint azért alakult ki ez a különös szokás, mert mert ezzel az asszonyok elvesztették vonzerejüket más törzsek tagjainak szemében, és így megmenekültek attól, hogy azok elhurcolják őket. Míg más antropológusok azt mondják, hogy a nyakgyűrűket azért kezdték el viselni, mert így akartak hasonlítani a helyi folklórban rendkívüli módon tisztelt sárkányokhoz. Manapság ez a különös hagyomány követése már nem kötelező, mégis sokan követik, hiszen a törzs számára a kíváncsi turisták jelentik a fő megélhetési forrást, akiket a hosszú nyakú nőket akarják látni.
