Bár a kerékpár a feltalálásától számított hosszú pályafutása során rengetegféle szerepet betöltött már (gondoljunk csak a hadsereg biciklis osztagaira, nyugat-európai országok mentőinek biciklis szolgálataira, a biciklis postásra stb.), napjainkban mégis inkább sporteszközként tekintünk rá. A kerékpársport számos ágazattal büszkélkedhet, és természetesen lehet számítani arra, hogy a jármű fejlődésével párhuzamosan ez a kör tovább fog bővülni.
Miért olyan népszerű sportág a biciklizés?
A kerékpár az egészséget egyik leginkább támogató sporteszköz, a sportorvosok néhány speciális kivétellel minden nem és korosztály számára kifejezetten ajánlják. A biciklizés minden formája a teljes testet megmozgatja, úgy, hogy az ízületekre kevesebb terhelést tesz, mint például a futás, ahol a test teljes súlyát viselniük kell. Az innovatív kerékpárok felépítése, és persze első körben a futómű különféle terepviszonyokhoz és sebességekhez való állításának feltalálása lehetővé tette, hogy a testünk felesleges igénybevétel nélkül, felszabadultan élvezhesse a mozgás örömét.
A legősibb sportág a kerekezésben
A legidősebb szakág, amelyben versenyeket rendeznek, az országúti kerékpározás. Ennek legismertebb versenye a Tour de France. Alapvető fajtáit aszerint különböztetik meg, hogy a versenyzők egyszerre indulnak (mezőnyverseny), illetve egyenkénti indításban, valamilyen előre kijelölt pályatávot kell véghezvinni, vagy utcai körpályát az előírt számban kell megtenni. És természetesen rendeznek időfutamokat, amelyeknél az számít, hogy ki teszi meg a távot a legrövidebb idő alatt. Ehhez speciális aerodinamikus mezeket, kerékpárokat és sisakokat használnak. Egyéni típusú versenyfajta a hegyi futam, ahol kifejezetten sok emelkedőt kell megtenniük a résztvevőknek (például a hegy aljától a csúcsig), illetve a csapatfutam, ahol egymást váltják a biciklisek a táv során.
Az országúti versenyzés speciális eszköze az országúti kerékpár, amelynek minden részlete a gyorsaság szolgálatában áll. Könnyű váza, vékony kerekei, de még a koskormány és a versenyző görnyedt testtartása is azt szolgálja, hogy minél kisebb légellenállással száguldhassanak a versenyzők, akik egy-egy versenyen akár az 55 km/h sebességet is elérhetik.
Pályaversenyek
Az országúti kerékpározásból alakult ki, de mára eszközét, célját és látványát tekintve is önálló sportággá vált a kerékpáros pályaversenyzés. A kifejezetten erre a célra kialakított, beton vagy fa borítású pálya (velodrom) érdekes módon nem sík, hanem 15-47 fok között változtatja a dőlésszögét. A pályaversenybringák is egészen egyediek, hiszen nincsen rajtuk se fék, se váltó, ugyanakkor rendkívül könnyűek.
A pályaversenyek alágazatai a sprint és az állóképességi versenyek (ezek léteznek egyéni és csapat-változatban is). A sprintversenyek természetesen arról szólnak, hogy ki milyen rövid idő alatt teszi meg a kijelölt távot, de vannak speciális változatok is, mint a keirin, amelyben majdnem végig motoros felvezetéssel folyik a megmérettetés, és csak az utolsó 600 méteren engedik szabadon sprintelni a versenyzőket. Az állóképességi versenyek között találhatunk üldöző, pontozásos és kieséses futamokat is.
Terepversenyek
A terepviszonyok között folytatott biciklis versenyzésnek számos ágazata fejlődött ki, és ezek közül több is meglehetősen új. A Ciklokrossz biciklivel folytatott „terepfutás”, vagyis a teljesítendő táv olyan jellemzőkkel bír, amelyek miatt nem csak hogy gyakran le kell szállni, de még emelni, cipelni is kell a járművünket. A távon természetes és épített akadályok is találhatók, és természetesen az időjárás okozta kellemetlenséggel is meg kell küzdeniük a résztvevőknek (jég, hó, sár).
Mountain bike bicajokkal vesznek részt a versenyzők a különféle hosszúságú és terepnehézségű megmérettetéseken, mint pl. az XCO (korábban CC) és XCM. A különbség a távok hosszában rejlik, de mindenhol megengedettek a szintkülönbségek és természetes akadályok.
Kifejezetten az ügyességet teszi próbára az a két típus, ahol végig lejtőn tekernek a résztvevők az egész táv során. A 4X egy kieséses verseny, ahol 4 bringás hajt egyszerre a pályán, amely ugratókat, döntött kanyarokat tartalmaz. A DH (downhill) versenyben csak a versenyző ügyességén múlik, hogy a nehézségekkel tarkított, hegyről lefelé vezető pályán milyen gyorsan tud végighaladni.
Ügyességi versenyek
A klasszikus BMX kerékpározás határesetet képez a terep- és ügyességi versenyek között. A futam ugratókkal, döntött kanyarokkal nehezített pályán zajlik, és a cél nem csak a gyorsaság, hanem az ügyesség megvillantása is. A BMX street szakága már kifejezetten az akadályokra koncentrál, itt félcsőben, ugratókon mutatnak be trükköket a versenyzők.
A triál versenyekben az a cél, hogy a kerékpáros lába ne érjen talajt, illetve, hogy ne kerüljön ki a kijelölt pályáról. Épített akadályokon kell végigmenni, vagy éppen megállva egyensúlyozni.
A teremkerékpárosok két szakágat tudhatnak a magukénak: a művészi teremkerékpározást és a kerékpárlabdát. Az előbbi művelői ötvözik a torna és a kerékpározás jellemzőit, a járművön különféle testtartásokat és mozdulatokat mutatnak be, amellyel művészi szintre emelik a harmonikus mozgást. A kerékpárlabdások kerékkel rúgják a bőrt, szintén beltérben, tornatermi viszonyok közö
