A tengeri nyuszik és bárányok mellett számos különleges kinézetű csigát rejtenek a tengerek és óceánok. A meleg, trópusi tengerekben több és színpompásabb fajok élnek, de vannak képviselőik a sarkköri vizekben, sőt az óceánok mélyebb régióiban is előfordulnak. Rendszertanilag a csupaszkopoltyús csigákhoz tartoznak, ami azt jelenti, hogy az evolúció során a ház visszafejlődött és ezzel együtt a kopoltyú is redukálódott. Több mint 3000 ismert fajjal rendelkezik.
A csupaszkopoltyús csigák vagy tengeri házatlan csigák hossza legfeljebb 30 cm. Bőrük az álcázó, illetve figyelmeztető jelleggel gyakran szemölcsös, illetve igen színpompás. A legtöbb faj erősen mérgező. A méreg egy részét maga az állat állítja elő, másik részét viszont táplálkozása során szerzi meg. Fogókarjuk általában kettő vagy több pár van; ezek a közeli zsákmány által kibocsátott ingereket veszik fel.
Glaucus Atlanticus
Fotó: Paul Hypnos
Janolus Fuscus
Fotó: Daniel Hershman
Egyes fajoknak fonalszerű hátfüggelékei nőnek. Ezek az elsatnyult kinövések a belsőségek nyúlványait tartalmazzák, és a végükön csalánsejt van, amit a csiga támadójára lövellhet. Gyakran olyan sok belőlük, hogy a csiga úgy néz ki, mintha szőrös lenne. A legtöbb csupaszkopoltyús csiga mérgező állatokat eszik, és felveszi azok méregsejtjeit és így védekezik a ragadozók ellen. A kifejlett állatok úszkálnak vagy a tengerfenéken másznak. A tengeri táplálékláncban egyszerre vesznek részt mint ragadozók és mint zsákmányállatok. A ragadozó fajok főként korallokat, szivacsokat, tengerirózsákat vagy halakat esznek.