Szinte az év minden napján hatalmas villámok cikáznak a Maracaibo tó és a Catatumbo folyó találkozásánál, ahol olyan erőteljes és állandó a villámlás, hogy a látványos jelenséget a Föld egyik legnagyobb ózongenerátoraként tartják számon. Évente több mint 1,2 millió villámlást lehet itt megfigyelni.
A szinte mindennapos, hosszú ideig tartó villámlást a több mint 5 km magasságban elhelyezkedő viharfelhők okozzák. Egy évben legalább 200 nap létre jön, de ez a szám sokszor a 300-at is meghaladja, és alkalmanként akár tíz órán keresztül is tart. Óránként több százszor csapnak le az égboltot bevilágító villámok.
A vihar kiváltó oka valószínűleg a Maracaibo tavon átfújó szél és a mocsaras terület fölötti levegő keveredése. A légtömegek itt találkoznak az Andok és a Cordillerák hegyvidékéről lezúduló hideg levegővel. Ezek három oldalról közrezárják a síkságot. Az összegyűlt hőmennyiség és nedvesség elektromos töltést hoz létre, ami a hegygerinceknél destabilizálódik és gyakorlatilag folyamatos elektromos kisülést hoz létre.
A catatumbói villámlás több száz év óta ismert. Az első írásos emlék róla a Lope de Vega által 1597-ben írt La Dragontea című epikus költeményében található. Ebben többek között leírja az angol támadó, Sir Francis Drake vereségét, amelyet az okozott, hogy a villámlások felfedték hajói pozícióját. Ugyanez megtörtént 1823. július 24-én, amikor a venezuelai függetlenségi háború alatt a spanyol hajók megpróbálták megtámadni Simón Bolívar hajóhadát. A jelenség közismert volt a hajósok körében, olyannyira, hogy navigálásra is használták, tréfásan úgy nevezték, hogy „maracaibói világítótorony”, mivel messziről és szinte folyamatosan látható volt a tengerről. Alexander von Humboldt természettudós „foszforeszkáló csillogáshoz” hasonlította az elektromos kisüléseket.
A Catatumbo folyó Kolumbia északi területén ered és Venezuela területén torkollik a Maracaibo tóba. A Catatumbo folyó hossza körülbelül 340 km. A két ország közötti országhatár egy részét alkotja. A Maracaibo egy nagy sósvizű tó, mely Dél-Amerika legnagyobb és a Föld egyik legrégibb tava. Területe 13 210 km², legnagyobb mélysége pedig 60 méter. Számos folyó ömlik bele, de a legnagyobb köztük a Catatumbo. A tavat északi oldalán 55 kilométer hosszú csatorna köti össze a Venezualai-öböllel (Karib-tenger). A tó kijáratát átívelő, 8,7 kilométer hosszú Rafael Urdaneta-híd Dél-Amerika egyik leghosszabb hídja.
