A borneói nagyorrú majom (Nasalis larvatus) az egyik legkülönösebb kinézetű állat a világon. Méretüknek, nagy, kerek hasuknak és feltűnő színüknek köszönhetően is kitűnnek a többi főemlős közül, ami mégis igazán híressé teszi őket az a hatalmas, lógó orruk. Ez a majomfajta egyedül Borneó szigetén él, sűrű és áthatolhatatlan mangrove-, láp- és édesvízi mocsárerdőkben.
Egyedi megkülönböztető ismérve a hímek jócskán megnagyobbodott, esetenként 10 cm-nél is hosszabb orra, melynek evolúciós előnye tisztázatlan, de lehetséges, hogy a hosszú, elnyújtott, zengő orrhang képzéséhez kellhet. Az is lehet, hogy a nőstények szigorú szelekciós munkájának eredménye, melynek során mindig a különösen nagy orrú hímeket részesítették előnyben. A hímek nagy orra hasonló jelentőséggel bírhat, mint a szarvasok óriási agancsa vagy az oroszlánok sörénye. A nőstények és a fiatalok orra kisebb, felálló és pisze. Nagy hasukban rengeteg féle baktérium található, melyeknek a szerepe a táplálék erjesztése. A baktériumok hatástalanítanak néhány, a majmok táplálékában megtalálható mérget, így olyan leveleket is megehetnek, melyektől más állat meghalna.
A borneói nagyorrú majom az egyik legnagyobb fán élő majom. A hím 73–76, a nőstény 54–64 centiméterre nőhet. A hím farokhossza 66-75, a nőstényé 52-62 centiméter. A hímek tömege 16–25 kg között mozog, a nőstények csak 7-12 kg-osak. Átlagosan 20 egyedből álló csoportokat képeznek. Ezek a csoportok számos nőstényből és fiatalból, valamint több felnőtt hímből állnak. Veszély esetén ez utóbbiak szegülnek szembe a betolakodóval, míg a csoport többi tagja menekül. Borneó egyes vidékein azonban inkább háremeket figyeltek meg, és ott ritkább a többhímes csoport. A nagyorrú majmok nappal aktív növényevő állatok, elsősorban levelekkel, gyümölcsökkel és virágokkal táplálkoznak. A főemlősök többségével ellentétben szeret víz közelében tartózkodni. Rendkívül jó úszók, melyben segíti őket a részlegesen hártyás hátsó lábuk is. Néha az egész csapat egyszerre ugrik a vízbe a magas fákról.
A borneói nagyorrú majom sokáig nem számított veszélyeztetett fajnak, mivel főként a sűrű mocsárerdőkben él. A modern eszközök azonban lehetővé tették, hogy ezeket a félreeső élőhelyeket is hasznosítsák az emberek, így a nagyorrú majmok élőhelye fokozatos csökkenésnek indult. A különleges kinézetű állatok száma az elmúlt időkben erősen lecsökkent. Nehezen megközelíthető élőhelyén ritkán tanulmányozták az életmódját, fogságban pedig gyorsan elpusztul, így szokásai nagy részét még homály fedi.
VIDEÓ:
