Mauritánia vasúthálózata mindössze egy 728 km hosszú, normál nyomtávolságú, nem villamosított vasútvonalból áll, melyen vasércet szállítanak az ország belsejéből a Cansadoban található kikötőbe. A vasútvonalat, melyet az állami bányásztársaság, a Société Nationale Industrielle et Minière (Nemzeti Bányászati és Ipari Vállalat) üzemeltet, 1963-ban nyílt meg.
Itt indul naponta háromszor a világ leghosszabb és legnehezebb vonata, a Vasérc-expressz. A vonal fő és egyetlen célja a Zouérat környéki vasércbányák kiszolgálása – összekötése az Atlanti-óceánra néző Nouadhibou kikötővárossal, Fderîck és Choum városokon keresztül. Guelb El Rhein bányáiból és M’Haoudat bányáiból 2,5 km hosszú tehervonatok közlekednek rendszeresen a Cansadoban található kikötőkbe. A vonatokat 3-4 EMD gyártású dízelmozdony vontatja évente 16,6 millió tonna ércet elszállítva. Ezek a 22 ezer tonnás vonatok a világ legnehezebb és leghosszabb tehervonatai.
A térképen a Nouadhibou ércrakodó-kikötője látható, középen egy mozdonyok nélküli Vasérc-expressz szerelvénnyel. Érdemes a térképet végiggörgetni a vonat hosszán.
A vonatokra néha személyszállító kocsikat is csatolnak, de a legtöbb utas egyszerűen csak potyázik a teherkocsikon. Naponta három szerelvény vág át a sivatagon, vasérccel megrakva, ebből egy vonat áll meg a vasútállomásokon, hogy utasokat is felvegyen. A vonat a 460 kilométeres útját Choum-ig nagyjából 12 óra alatt teszi meg, 40 kilométer per órás átlagsebességgel.
Brendan van Son, aki már utazott a vonaton, gyakorlati tanácsokkal is ellátja a kalandra vágyó utazókat:
„A vasércvonat „megülése” az egyik legjobb utazási élmény. A vonat nagyjából 14 órakor indul Nouadhibou-ból. A jegyeket a személykocsiba érdemes egy-két nappal előre venni, de ha egyszerűen teherkocsiban akarsz utazni, az ingyenes. Nouadhibou-ból Choum irányába a vonat üres, de mindent ellep a vasérc-por, ami nem is olyan szörnyű, mint az ember gondolná. A vonat Choum-ba nagyjából hajnal 4 órakor érkezik. Fejkendőt és több liter vizet mindenképpen ajánlatos magunkkal vinni, de a helyiek nagyon barátságosak, teával és étellel is kínáltak a vonaton.”
A vonatjegy ülőhelyre, egy útra 1000 Mauritániai Ouguiya-ba (MRO) kerül, nagyjából 3,82 dollár, az első osztályra pedig 3000 MRO (11,50 dollár). A nyitott ércszállító kocsikban habár ingyenes az utazás, ez eléggé veszélyes is, mivel a nappali 50 fokos hőségről az éjszakai hőmérséklet fagypont alá is süllyedhet és a folyamatosan gomolygó sivatagi homok és ércpor keveréke sem emeli jelentősen az utazási élményt.
Choum alagút
Choumv Mauritánia és Nyugat-Szahara határán található város. A 60-as évek elején, amikor a francia gyarmati hatóságok Zouérat-ban elkezdték feltárni a vasércet, a vasút nyomvonalával meg akarták kerülni a város szomszédságában a sziklás hegyeket. A kedvezőbb irány Nyugat-Szaharán vezetett volna át, ami akkor spanyol gyarmat volt, és a két európai állam nem tudott a nyomvonalon megegyezni. A franciák inkább a tömör gránitba két kilométernyi alagutat véstek, és így francia területen sikerült elvezetniük a síneket. Az alagút hivatalosan a “tunnel de Choum” nevet kapta.
A használaton kívüli Choum alagút déli bejárata
A helyzet abszurditását fokozza, hogy miután 1975-ben Spanyolország lemondott Nyugat-Szaharáról, annak déli része mauritániai felügyelet alá került, és a borsos pénzekből épült alagutat kiváltották a sivatagi, a kvázi-határon áthaladó szakasszal. Az üres és elhagyott alagút azóta a nem túl hízelgő „monument to European stupidity in Africa” (az európai hülyeség emlékműve Afrikában) névre hallgat.
A vasérc-expressz útvonala
