A Csendes-óceán nyugati részén, Mikronéziában található apró trópusi szigetet ősidők óta egy bennszülött törzs lakja, és ez a távoli közösség szolgál számunkra egy pénztörténeti érdekességgel. Évszázadokon keresztül mészkőből faragott pénzt használtak, kőpénzben fizettek egymásnak.
A kőpénzeiről híres Yap-szigeten a mészkő olyannyira ritka és nehezen hozzáférhető, hogy a bennszülöttek a kövek beszerzéséért több száz kilométert hajóztak kezdetleges kenuikkal a szomszédos szigetcsoportig. Az utak hosszú és kockázatos expedíciók voltak, amelyek gyakran követeltek emberéletet is. Jó néhány kőbe bele is vésték a beszerzés során életüket vesztettek számát, ami a kő értékét tovább növelte.
A fánk alakúra faragott kövek mérete változó volt, a néhány centistől a több méteresekig. A legnagyobbak több tonnát nyomtak, amelyek megmozdítása rengeteg ember összehangolt munkáját követelte meg, de a közepes méretűeknek is igen nehézkes volt mozgatása.
A Yap-szigeten élők ezért kialakítottak egy sajátos fizetési módszert. Rájöttek, hogy nem szükséges fizikailag is átadni egymásnak a kőpénzeket, hanem azokat nyugodtan egy helyben hagyhatják. Ha a tulajdonviszonyokban változás történt, akkor azt egyszerűen elmondták a többieknek, vagyis szájhagyomány útján fizettek és a közösség minden tagja pontosan tudta, hogy melyik kőpénz éppen kinek a tulajdona.
20. század elejétől nem fogadtak be több követ így a pénzmennyiség állandó volt és tökéletesen kielégítette a helyiek igényeit a pénzforgalomhoz.
