Sokáig mi, magyarok vezettük a világranglistát a pénzügyi világban: máig emlékezetes módon a pengő 1946-os hiperinflációjával döntöttünk rekordot. Bő egy év alatt az akkori hivatalos pénzünk, a pengő értéke 41 900 000 000 000 000-od, azaz 41,9 trilliomod részére csökkent. Ez napi átlagban 207 százalékos pénzromlást jelentett. A drámai mértékű pénzromlással világcsúcstartók vagyunk, csak zimbabwei pénzérme mélyrepülése közelítette meg a magyar pénzromlást 2008-ban. A világ valaha kiadott legnagyobb címletű pengőjét továbbra is a magyar állam szignózza: még senkinek sem jutott eszébe, hogy kiadjon egymilliárd billpengős bankjegyet, mely 1000 trillió pengőnek felelt meg (1021).
Júniusban 1 db 1931-es kiadású aranypengő 1,3 × 1020 papírpengőt ért. 1946. jún. 3-án egymilliárd billpengő (1021 pengő) névértékű bankjegyet bocsátottak ki, melyet azonban már július 11-én visszavontak. Csak adófizetési célokra bocsátották ki a milliárd milliárd (1027) pengő névértékű papírokat.
Ok és okozat
A legendás pénzügyi katasztrófa nem egyenletes ütemben szakadt az országra. A háború miatt visszaesett a termelés, áruhiány állt elő, az állam a termelés és a fogyasztás után is kevesebb adóbevételhez jutott, mint amennyi a működéséhez szükséges volt. Ezért a kiadásokhoz fedezet nélküli pénz kibocsátásával igyekezett megteremteni a forrásokat, a pénz mögött azonban egyre kevesebb áru állt, és ez a tény megemelte az árakat. Előbb lassan, majd egyre gyorsabban kezdett romlani a pénz. A forgalomban lévő bankjegyek mennyisége 1944 végére a háború előtti érték 26-szorosára növekedett, 1945-ben pedig egy év alatt 62-szeresére.
1946. augusztus 1-jén jött a forint. A pengő és a forint átváltási aránya: 400 ezer kvadrillió pengőért (4*1029, ez a nagynak tekintett Avogadro-szám majdnem milliószorosa) lehetett egy darab új egyforintos érmét kapni.
