A titánbuzogány, másik ismert nevén óriáskontyvirág (Amorphophallus titanum) egy a kontyvirágfélék családjába tartozó növényfaj. Nem csak a legnagyobb, hanem talán a legbüdösebb virág is. Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátrán. A név a görög amorphos (formátlan), phallos (penis) és titan (óriás) szavakból származik.
A növény a trópusi Szumátra őserdeiben él, sajnos máshol nem érzi igazán jól magát, így ritkán fordul elő néhány botanikus kerten kívül, ahol igazi kincsként őrzik eme különleges virágot, amely méltán viseli a föld legnagyobb virága jelzőt. Sajnos, mint sok más növényt eredeti élőhelyén ezt a növényt is a kihalás veszélye fenyegeti, mivel az őserdő irtása következtében egyre kevesebb élőhely jut számára. Szumátrán a föld alatti gumóját élelmiszerként használják.
A virág 15-19 napig is virágzik, de ezek a különleges virágok nagyon ritkán láthatók, mivel a virágzásra is várni kell. Körülbelül háromévente egyszer virágzik, így nem csoda, hogy ha valamelyik növény valahol virágzik, annak gyorsan híre megy. A virág magassága meghaladja a két métert, a föld alatti gumó súlya pedig az 50-75 kilogrammot. A virágok súlya elérheti a 7-8 kilogrammot is, és átmérője is elérheti a másfél métert.
A legnagyobb méretű – 2,94 méter magas – virágot 2005-ben a stuttgarti Wilhelma botanikus kertben mérték. A korábbi rekorder Indonéziában élt egy botanikus kertben, és 2 méter 90 centi magas volt a virága. A legnagyobb feljegyzett gumó a Királyi Botanikus Kertekhez tartozó Walesi hercegné-házban volt. A pihenési állapotakor 91 kilogrammot nyomott.
A titánbuzogány nem csak méretes virágáról hírhedt, de orrfacsaró bűzéről is, amely már 3 km távolságból is érezhető, hiszen egy több hetes dög szagára emlékezet. A növény hatalmas és különleges szaga miatt sokáig emberevő növénynek hitték a helyiek, így senki nem mert közel menni hozzá. A bűzzel vonzza a beporzáshoz szükséges legyeket és rovarokat és egyben el is riaszt vele sok kártevőt, az embert is.
Virágzás után, a gumóból kihajt egy levél, amely egy kisebb fa magasságát éri el. Később a levél elfásul és a teteje három részre oszlik, amelyből aztán több kisebb levél nő ki. Az új lomb 6 méter magas és 5 méter széles lehet. Minden évben az elfásult levél elhal, és a következő évben új levél nő a helyébe. Miután a gumó elég tartalékot gyűjtött, körülbelül 4 hónapig pihen, ezután a folyamat megismétlődik.
