Nátron-tó egy rendkívül sós tó Tanzánia északi részében, a kenyai határhoz közel, a Nagy-hasadékvölgyben. A Nátron-tó Földünk egyik legsósabb és legmelegebb (helyenként 50 Celsius-fokos) állóvize. Sekély, kevesebb, mint három méter mély tó, nagysága a vízszinttől függően változik. Jellegzetes vöröses színe a gyors párolgás következménye. Ahogy a száraz évszakban vize elpárolog, sóssága olyan szintre növekszik, amely már kitűnő életteret biztosít a sókedvelő mikroorganizmusoknak. Ezek közül a cianobaktériumok fotoszintézisútján állítják elő élelmüket, mint a növények. A Nátron-tó nyílt vizeinek vörös, sekélyebb részeinek narancs árnyalatú színeit a cianobaktériumok adják, amelyek a Nátron-tavon tömegesen megjelenő flamingók fő táplálékát alkotják.
A flamingók a tavon építenek sárszigetecskéket fészkeiknek, amelyeket a víz maró hatása miatt a ragadozók nem tudnak megközelíteni, ugyanis ez a világ leglúgosabb tava, pH értéke elérheti a 9-10.5 értékeket is. A tó sóegyensúlyát a környezetében végzett erdőkivágások, egy itt tervezett vízierőmű, illetve egy nátrium-karbonátot mosóporrá alakító nagyüzem fenyegeti. A tó 2001. július 4-e óta szerepel a ramsari listán. A ramsari egyezmény, hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire, az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény. A ramsari egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. A Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében (a ramsari listán) ma már több mint 1900 helyszín szerepel.
