Yoji Ookata búvárfotós a félig trópusi éghajlatú Amami Shima térséget fotózta, mikor nagyjából 25 méterre a felszíntől különös dologra lett figyelmes. A tengerfenéken geometriai alakzatokat fedezett fel; szabályos köröket, középponttal. A külső kör átmérője nagyjából 2 méter volt, a belsejében mérnöki pontosságú alakzatok helyezkedtek el egymástól azonos távolságra. Az alkotás közepe egy kiugró dombocska volt. Pont úgy nézett ki, mintha egy víz alatti művész készítette volna őket. Ookata kollégáit hívta a rejtély megfejtésére. Megmutatta a furcsa alakzatokról készített képeket, de ők sem tudták, hogy mi lehet ez. Sokáig értetlenül állatak a jelenség előtt, majd egy tudományos forgatócsoport le is leplezte a jelenséget, melyet a “The Discovery of a Century: Deep Sea Mystery Circle,” műsorban be is mutattak. Kiderült, hogy egy apró gömbhalféle készítette a köröket.
A 1,5-2 méter átmérőjű alakzatok, néhol tengeri kagylókkal díszítve, nem csupán esztétikus mesterművek, hanem az állat szaporodásában is nagy szerepet játszanak. Ezt a gömbhalfélét Japánban leginkább egzotikus ételként ismerik, bár ha nincs megfelelően elkészítve, rendkívül mérgező. A nőstény állat a köröket az uszonyaival és testével ássa a homokba, azzal a céllal, hogy a hím könnyebben rátaláljon, és párosodjon vele. Megfigyelték, hogy minél díszesebb a kör, a hím annál egyszerűbben találja meg párját. A tengeri kagylók sem csupán azért kerülnek a körökbe, mert szépek: a kör közepére helyezett ikráknak nyújtanak menedéket, majd fontos tápanyagforrásként szolgálnak a kikelt kishalaknak.
