A Voyager-2 az amerikai Voyager-program második űrszondája. Ez volt az első űrszonda, amely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt. Az egyik legtávolabb lévő űreszköz a Földtől (a távolság 2011. november 4-én 14,535 milliárd km volt). Egyike annak az ember által készített öt tárgynak, ami képes elhagyni a Naprendszert. Az űrszonda eredeti neve Mariner Jupiter/Saturn B volt, de a felbocsátás előtt fél évvel átkeresztelték Voyager-2-re.
A Voyager–1-et 16 nappal a Voyager–2 után indították 1977. szeptember 5-én Cape Canaveralból. 15 km/s csúcssebességre gyorsult fel. Hat óra múlva 10 km/s sebességgel közelítette meg a Holdat. 500 000 km távolságból 6 felvételt készített a Föld–Hold rendszerről. Ezeket a fedélzeten tárolta és október 8-án, 30 millió km-ről visszasugározta. Szeptember 11-én és 13-án pályaváltoztatásokat végzett, 24 kisebb hidrazin hajtóművet használva. Mivel gyorsabb pályán haladt, a Voyager–1 1977. december 22-én a kisbolygó-övben megelőzte a Voyager–2-t.
A Voyager-1 űrszonda fedélzetén az emberiség hangos és képes üzenetét viszi aranylemezen az idegen civilizációk számára (Sounds of Earth – A Föld hangjai) és a borítója:
A szondák rakterében az emberiséget és kozmikus környezetét bemutató szemléltető eszközöket helyeztek el. Egy kb. 30 cm-es, arannyal futtatott réz hanglemezen a Föld 35-féle természetes és az ember által keltett mesterséges hangjait helyezték el (többek között gyermeksírás, kutyaugatás, nevetés), továbbá üdvözletet 55 nyelven, köztük magyarul is. Mozart Varázsfuvolájától a zairei pigmeusok és az ausztráliai bennszülöttek énekén át Chuck Berry Johnny B. Goode-jáig 27 zeneműből szerepel részlet. A lemezt alumínium tok védi, amin szerepel információ a lemez lejátszásához, és ami feltünteti a műhold indítási helyét. A lemez 2 cm-es területébe mintegy 0,26 nanocurie (kb. 10 Bq) aktivitású ultratiszta urán-238-at helyeztek el, aminek bomlásából megállapítható a szonda felbocsátási ideje.
A lemezen 115 darab analóg kódolású fénykép van:
