Alhambra palotaerődje, melynek falai páratlan szépségű belsőt rejtenek, Spanyolország iszlám múltját idézi. Az iszlám művészet egyedülálló remeke egy ősi város feletti magaslaton emelkedik. Az Alhambra egy mór építésű erőd és palota Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén elterülő teraszos Sabika dombon, Dél-Spanyolországban. A város óriási műemléke 1984 óta az UNESCO Világörökség része. Neve az arab al-hamra szóból származik, amelynek jelentése „a vörös”; teljes neve Kaszr al-Hamra: „A vörös erőd” volt. A dombtető, ahol az Alhambra fekszik, kétoldalt meredeken ereszkedik lefelé, de a város felőli oldala a meredekebb, míg az ellentétes oldalon inkább lankásan olvad bele környezetébe.
Mórok és keresztények által alkotott, de nem egyházi, hanem világi palotaegyüttes. 1223-ban a Naszrida uralkodók kezdték építését, a mórok elleni rekonkviszta háborút épségben túlélte, sőt V. Károly nem csak lakta, de egy palotával is kiegészítette. Az Alcazaba, a Naszridák palotái és a Generalife az arab építés remeke, míg a palota és a Szűz Mária-templom a keresztény spanyolok alkotása. Ma a világörökség része. Az Alhambrában az építészeti díszítésé a főszerep, falain végig lehet sétálni, összesen 27 torony védi, a Generalifében a növényzet, a parkművészet a lenyűgöző.
Az iszlám palotáknak megfelelően az Alhambra a bíráskodás termeire (Mexuar), a királyi rezidenciára (Szeráj vagy Diván), és a női lakosztályokra (Hárem) osztható. Három a palotája: a Mexuar, a Comares és az Oroszlános. A palotákhoz egy-egy központi udvar tartozik, innen nyílnak a termek. A Comares-palota magja és dísze a Mirtusz-udvar, közepén kis mirtuszokkal körülvett hosszanti tómedence. Az Oroszlános palota a mór királyi rezidencia, közepén a híres Oroszlános-kúttal. Az Alhambrával szemben áll a Generalife-palota. 1319-ben építették és parkosították a granadai királyok nyári pihenőhelyéül. V. Károly kétemeletes palotája négyzet alakú, de belső udvara kör alakú.
