A Spanyolországba látogatók szinte áhitattal emlegetik Rondát, az andalúz falvak legszebbikét, ennek ellenére mégis kevéssé ismert története, valódi szépsége. Ronda a Sierra de Gazalema Nemzeti Park szélén, és festői Sierra de las Nieves közvetlen közelében fekszik. A legismertebb látnivalók az Új Híd, a Mór Király háza, a Mondragón Palota és a Bikaviadal Aréna. Ronda gazdag történelemmel bír. Az évszázadok alatt megannyi itt élt nép alakította, formálta a várost, amíg elnyerte mai arculatát. Megtalálhatók itt a görögök, föníciaiak, punok, rómaiak, vizigótok, arabok és berberek nyomai, valamint az 1485-ös katolikus királyok általi meghódítása utáni erőteljes keresztény hatás jellegzetes vonásai is.
A város szimbóluma, az Új Híd
Rondát a Guadalevín folyó szeli ketté, elválasztva a két legnagyobb városrészt egymástól. A közlekedést a városrészek között sokáig az arabkori öreg híd, majd a rómaiként emlegetett, de ugyancsak arabkori San Miguel híd kötötte össze.
Az új hidat 1735-ben adták, ám alig 6 év múlva 35 méteres íve leomlott, félszáz halottat hagyva maga után. Újjápítéséhez 1758-ben kezdtek kozzá, és közel 30 év alatt, 1787 szeptemberére készült el a mára a város jelképének számító híd. Látványa vonzza a tekintetet, és szerencsére nyílik is lehetőségünk bőven megcsodálni azt a város különböző pontjairól.
Művészek, írók, költők
Ernest Hemingway és Orson Welles sokat időzött Rondában, és a település mai népszerűségét is nekik köszönheti. Hemingway több írása is itt született, de talán a legismertebb, hogy az Akiért a harang szól c. regényének tizedik fejezetének történetét, a valóságban Rondában megtörtént eseményekre alapozta. Orson Welles gyakran nyilatkozott arról, hogy Rondában tett látogatásai erős inspirációt adtak neki. Kérésére, halála után hamvait Rondában helyezték el.
