Angkor, a khmer templomok ősi városa Kambodzsa szívében a 9. században létrejött Khmer Királyság fővárosa volt 802–1432 között. A birodalom legnagyobb kiterjedése idején magában foglalta Csenla államot, a mai Kambodzsa síkságait, valamint a mai Laosz és Thaiföld jelentős részét és a hajdani Kokinkínát, a Mekong deltáját. Az uralkodók hol megerősítették Angkor fővárosi státuszát, és tiszteletben tartották eredeti városszerkezetét, hol lerombolták, vagy a korábbiaktól elkülönülő, saját várost építettek hozzá. Így egészen különleges épületkomplexum jött létre a Mekong medencéjének „nagy tava”, a Tonlé Szap közelében,Phnompentől 242 kilométerre északnyugatra.
A 20. században 200 négyzetkilométeres területet tisztítottak meg az őserdőtől, s ezen több száz templom és szentély áll – közöttük a világ legnagyobb vallási célú épülete, Angkorvat. Csak a templomokat rakták kőből, az összes többi építményt – a királyi palotákat is – fából ácsolták, mára tehát ezek mind az enyészeté lettek, így Angkor ma egy hatalmas „templomváros” képében mutatkozik, noha természetesen nem csak vallási épületek voltak annak idején a városban. A Khmer Birodalom fénykorában a fővárosnak hatszázezer–egymillió lakója lehetett, több mint a világ bármely korabeli európai városának.
I. Jaszovarman uralkodó alapította meg a fővárost, létrehozta az első nagy víztározót, ami 7 km hosszú 2 km széles volt, vízével öntözhették a környező földeket. Angkor körül az idők folyamán, bonyolult csatorna- és tározórendszer épült, melyhez rendkívüli mérnöki pontosságra volt szükség. Az esős évszakban csatornák összegyűjtötték a vizet, így megakadályozva a hatalmas áradásokat, az aszályos hónapokban öntözésre használták a víztározókban felgyűlt vizet. Ennek az egyedülálló technikának köszönhetően a rizsföldeken évente háromszor arathattak óriási terméshozamokat produkálva. Angkor gazdaságát nem a pénz működtette, hanem a rizs.
II. Szurjavarman (a győzelem által védett) király uralkodása (1113–1150) alatt épült Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma, Angkor Vat vagy Angkorvat 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával. Angkorvat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált – megjelenik a nemzeti zászlón és címeren, és ez az ország fő turistalátványossága.
VII. Dzsajavarman, a Khmer Birodalom utolsó nagy királya elődei példája szerint pompás város építésébe kezdett. Az új főváros Angkorthom lett (jelentése:nagy város), amelyet 10 kilométeres fal vett körül. A falból nyíló öt monumentális kapuhoz a vizesárkok fölött átívelő hidak vezetnek, ezek két oldalán isteneket és démonokat ábrázoló szobrok sorakoznak, amelyek a khmerek őseként tisztelt mítikus Naga kígyót, a vizek szellemét tartják a kezükben. A király által meghonosított új vallás, a mahájána buddhizmus emblémája a piramis alakú, háromteraszos Bajon-templom. Körülötte díszes fedett folyosók húzódnak; ezek tetejéről 49 lótuszvirághoz hasonló „arcos torony” emelkedik a magasba. A tornyok négy oldalán összesen 196 db két és fél méter magas szobor áll. Dzsajavarman emellett anyja emlékére egy lenyűgöző látványt nyújtó kolostort is építtetett – ez a Ta Prohm, amelynek sajátossága, hogy meghagyták úgy, ahogy a régészek találták, az őserdő fáinak hatalmas gyökereivel benőve. Emellett számos út, sőt teljes úthálózat épült, amely a birodalom egyes városait összekötötte. Az utak mentén pihenőházakat emeltek a kereskedők, hivatalnokok és más utazók részére, és nem utolsóként 102 kórház is épült. csak “Nagy Építőként” emlegetett uralkodó nagyobb építkezést hajtott végre, mint összes elődje együttvéve. A hatalmas építkezés óriási erőfeszítést igényelt a khmerektől és a kincstárt is súlyosan érintette.
Bár a pontos okot nem tudjuk valószínűleg nem egyetlen okra vezethető vissza a birodalom összeomlása. További művelhető területek létrehozása miatt nagy mennyiségű erdőt irtottak ki, tehát a föld kizsákmányolása is fontos szerepet játszhatott a birodalom hanyatlásában. A hinduizmus háttérbe szorulásával és így az egyenjogúságot hirdető buddhizmus előretörésével az uralkodó osztály tekintélyét folyamatosan vesztette el, mely belső ellentéteket okozott.De a lehetséges magyaráztok között szerepelnek a vallási kasztok közötti ellentétek, lázadás, maláriajárvány stb. A birodalom nyugati szomszédja, a Thai Királyság eközben tovább erősödött. 1352-től Kambodzsát több támadás is érte, amelyeket még sikeresen visszavert. Végül 1431-ben több hónapos ostrom után a thaiok elfoglalták Angkort és a birodalom egy részét. Angkor hat évszázadon át egy különleges mérnöki csodának köszönhette létét és virágzását.
Az, hogy a francia természettudós Henri Mouhot az őserdő közepén „felfedezte” Angkort, csupán mítosz, elsősorban azért, mert Angkor sohasem veszett el. A khmerek mindig is tudtak létezéséről, és a történelmi birodalom hanyatlása után is mindvégig működött a régi templom, Angkorvat. A környező, kisebb épületeket rizstermelők és halászok lakták. Másrészt ugyan nem Henri Mouhot volt az első európai, aki Angkorba látogatott, de ő az első, aki a városról hírt adott. Ő maga is megemlíti, hogy egy francia misszionárius, Charles-Emile Bouvillevaux leírásai alapján talált rá a romokra. (Bouillevaux néhány évvel Mouhot expedíciója előtt tért vissza Kambodzsából.) A város kilépett a múlt homályából és világhírre tett szert. Ma Angkor Délkelet-Ázsia egyik leglátogatottabb helye; 1992-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.
