A kínai Zhongnan-hegységben található Gu Guanyin buddhista templom mellett magasodik az az 1400 éves páfrányfenyő, amelynek minden évben emberek ezrei járnak a csodájára. Az ámulatba ejtő fát még a Tang-dinasztia (Kína egyik legjelentősebb uralkodóháza) idején ültetették. Az ősz beköszöntével földre hulló levelei aranysárga tengerként árasztják el a templom udvarát, s ilyenkor Kína minden tájáról érkeznek ide látogatók, hogy megcsodálják a világszerte híressé vált Ginkgo bilobát.
A páfrányfenyő sajátos leveleiről és gyógyhatásáról szerte a világon ismert fafaj. Mivel egy ősi növényfajról van szó, ezért gyakran élő kövületként emlegetik. Közeli rokonai, amelyek levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez, mintegy 270 millió éve, a perm időszakban fejlődtek ki. A modern ginkgo a paleogénben jelent meg. A jégkorszakot rokonai közül egyedüli fajként vészelte át Kínában. Ott ismerték meg az európaiak, majd gyorsan kedvelt dísznövénnyé vált szerte a világon.
Általában 20–35 méteresre nő meg, de egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. Levelét régóta használják gyógyászati célokra, így az agy vérellátásának zavarai, szédülés, fülzúgás, hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyő flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az anyagcserét.
