Indiában, Aurangabad ősi városától nem messze találhatók a híres Ajanta-barlangok. A barlangok egészen 1819-ig a világ elől elrejtve, észrevétlenül maradtak, amíg egy brit tiszt John Smith tigrisvadászat közben rájuk bukkant. A Waghora folyó kanyarulata fölött sziklákba vájták a barlangtemplomokat, melyek a három ősi vallást: a hindut, a buddhizmust és a jaint mutatják be freskóikon és szobraikon keresztül. A 31 barlangot sok ezer emberi kéz alkotta. Munkások ezrei véső és kalapács segítségével vájták ki a vulkanikus bazaltsziklából ezeket a barlangokat. A barlangokat két időszakban készítették, a régebbiek i. e. a II. századból valók a újabb csoport tagjait pedig i. u. 400-600 körül készültek.
Néhány barlang kolostorként funkcionált, benne hatalmas termekkel és ebből nyíló apró cellákból, melyekben még az ágyat és a párnát is a sziklából faragták ki az egykor itt élő szerzeteseknek. A többi barlangot templomként használták, melyek szerkezetükben nagyon hasonlítanak a keresztény katedrálisokhoz, annak ellenére, hogy évszázadokkal korábban készültek. A barlangok belsejét borító festmények több mint 1500 évesek. A fantasztikus Ajanta-barlangok 1983 óta az UNESCO Világörökség részét képezik.
Pusztán vésőt és kalapácsot használva munkás kezek ezrei vájták ki a hegyek szikláiból e barlangokat. A mesteremberek szobrokat faragva a vulkanikus képződményű bazalt sziklákba. Apró lépésenként haladva finoman cizellált véseteket készítettek és a szükséges helyeken oszlopokat kifaragva, a sziklák belsejében termeket hoztak létre. A falakat, mennyezetet csodálatos díszítéssel látták el, és gipszvakolaton élénkszínű festményeket készítettek, aminek zöme több mint 1500 éves.
A legrégebbi barlang az időszámításunk előtti II. évszázadban készült. A félkörívben fekvő sziklába vájt templomok a három ősi vallást (a hindu, a buddhista és a jain) mutatják be freskóikon és szobraikon keresztül. Néhány barlangot kolostorként használtak. Ezekben hatalmas termek vannak, bennük apró szobákat alakítottak ki, melyek a fő helyiségből nyíltak. Ezekben a cellákban éltek a szerzetesek. E cellák némelyikében az ágyakat is a sziklából vésték ki, még a ˝párnák˝ is, melyeken a szerzetesek nyugovóra helyezték fejüket, ilyen módon készültek .
1819-ben egy angol tiszt vadászott a környéken. A dús erdővel borított területen lovagolt a kis waghora-folyócska mellett, a folyó egy U alakú kanyart írt le, amikor felpillantott a hegyoldalra amikor felfigyelt különös barlangokra. A tiszt India egyik legszebb régészeti emlékét fedezte fel.
